Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Halmy Kund: A szakraíitás pótlásának kísérlete A vallások, irányzatoktól függetlenül, állhatnak természetesen a politika szolgálatában, de a modem kori vallásosság (melyet a kommunisták szerint a társadalomszervező ideológia volt hivatva felváltani) már sokkal inkább személyes, lelki többlettel és szociális gondoskodással együtt járó szolgálatnak tűnik - éppen a kommunista törekvések útjában álló, rivális világnézettel. A magasabb rendűbe, emberfelettibe vetett hit összeegyeztethetetlen volt az utópista és jakobinus gyökerű, emberközpontú, illetve az embert mindenek fölé állító marxista-leninista világképpel. A vallásokat és gyakorlati megnyilvánulásaikat, köztük az ünnepeket ezért tekintették elemi szintű ellenségnek a kommunisták. A többi eredmény mindebből következett. A leninista kultuszok, melyek eleinte a munkást, az erejét megfeszítve küzdő proletárt helyezték piedesztálra (kénytelenül, átmeneti szándékkal megtűrve mellette a parasztot és az alázatosan, fejleszegetten álló értelmiségit is), kibővültek a természetátalakító ember sztálinista istenítésével, majd a kommunizmusért való harcban elesett, mártíromságot szenvedett vörös hősök felmagaszta- lásával. Ezeket korabeli mázzal leöntötték, és készen is állt az ünnepek tárgyi alapanyaga, melyeket erőteljes hatású, kikényszerített tömegrendezvényekké változtattak. Az 1919-es tanácsköztársaság vöröskatonái, a felszabadító szovjet hadsereg dicsősége, a munka hőseinek ünneplése vagy a lenini bolsevik forradalom ünnepe tehát mind a fennálló rend történelmi legitimációját, sőt elemi létjogosultságát volt hivatva megerősíteni. A kommunista vezetés számára nagyon fontos önigazoló időszakok voltak ezek a jeles napok. Először is internacionalista jellegzetességeik miatt (ezek az ünnepek mindenhol egyforma külsőségekkel zajlottak Eszak-Ko- reától az NDK-n át Kubáig, kiegészülve a saját államokhoz köthető szocialista esemény dicsőítéséig), másrészt a tömegek „előcsalogatása” vagy elővezetése miatt, afféle seregszemlét tartva. Közelítve a rendszer végnapjaihoz, ez egyre inkább csak a felszínt érintette. Ezzel együtt (idézve Ö. Kovács Józsefet) a rendszer legfontosabb szándéka volt az állandó tömeglojalitás és a folyamatos lelkesedés generálása és fenntartása.20 Röviden szólva: ezeken a napokon erőt lehetett de20 Ö. Kovács József előadása a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetben, 2014. december 4. 23
