Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

összetartást voltak hivatva kifejezni. De nem kényszerítő erővel, inkább mellérendelt, hozzáadott értékként megjelenve.

Az 1945 után Magyarországon berendezkedő szocialista világban azonban az ünneplés (pontosabban önünneplés), a dicshimnusz zengetése és a győzelmi mámor, a korszerű ember „természet feletti győzelmének” hirdetése mindennél fontosabb lett. A vallások befolyásának, sőt a vallásos világkép kiszorítása, majd kiiktatása fokozatosan megtörtént, Isten helyére az Ember képét próbálták állítani. Az új doktrínának pedig szüksége volt manifesztációra, demonstrációra, erre pedig a legjobb alkalom - sőt, talán a kevés alkalmak közül a legjobb - a rendszer által jeles napoknak kijelölt évfordulók kiemelt körítése és ünneplése. Miután az ideológia kezdte betölteni a vallás szerepét, a vallási ünnepek helyett a szocialista rendszer alapelveihez köthető ünnepek és természetesen katonai győzelmekre való megemlékezések kezdtek központi szerepet játszani.

Murányi Gábor kutatásaiból idézve: „A felszabadulás óta minden évben [...] megpróbálta a klérus a karácsonyi ünnepeket saját céljaira felhasználni. Az idei karácsony alkalmával a szokottnál is erőteljesebb támadásra számíthatunk, mivel a fakultatív hitoktatás bevezetése fokozottabb harcra késztette [őket], és feltételezhető, hogy megpróbálják a tömegek vallásos érzületét ez alkalommal is felhasználni.” 1949. november 26-án küldte el e jelentését a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) politikai bizottságának a propagandaügyekben illetékes agitációs osztály. Átfogó javaslatuk arra irányult, hogy meg kell akadályozni, hogy az ünnep ürügyén az egyházak „a tömegekhez, különösen az ifjúsághoz közelebb férkőzzenek”. Az ötletelők úgy gondolták, hogy ha a karácsonnyal kapcsolatos rendezvényeket az ország minden településén „a békéért folytatott harc és a dolgozók egymás iránti szeretetének” jegyében tartják majd meg, akkor ezen akciókkal államosíthatják a karácsonyt (is).

Ehhez csupán annyi kell: „tudatosítjuk, hogy az idei boldog karácsonyt, a jólét karácsonyát a Szovjetunió segítségével létrejött népi demokratikus rendszerünknek és annak vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának köszönhetjük, amely a 3 éves tervvel megteremtette számunkra a bőség karácsonyát”. Ezen kívül „minden gyermekben tudatosítani kell, hogy népi demokráciánk mennyire szereti” őket, ezért aztán december 22-én minden tanuló részt vehet az általános és középiskolákban felállítandó karácsonyfák feldíszítésében, másnap, 23-án pedig - újabb monstre megmozdulással - az

Halmy Kund: A szakralitás pótlásának kísérlete

19