Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

3. Diktatúra és külvilág

politikában a magyar-amerikai kapcsolatoknak meghatározó helyi értéke volt, hiszen a kapitalista világ vezető erejével ápolt egyre jobb és magasabb szintű kapcsolatok64 referenciaként szolgál(hat)tak a Budapesttel dialógusra és együttműködésre kész más nyugati kormányok számára - egészen a rendszerváltásig. Lehet sommásnak vagy éppen túlzónak nevezni Kovács László megjegyzését - „Az összes szovjet blokk ország nem csinált annyit együtt, mint mi egyedül”65 -, ám a tények makacs világában „a keleti blokk leg- liberálisabb államát” Kádár sajátos, részleteiben néha önellentmondó, globális céljaiban ugyanakkor koherens elképzelései irányították. E belső logikában a korona és a koronázási ékszerek hazatérésének sikere pedig fontos állomást jelentett egyszerre a szimbolikus, történelmi aktus saját jogán s lépcsőként újabb - hol kétoldalú, hol multilaterális - külpolitikai és diplomáciai sikerek felé. Igaz, hogy a kádári örökséget anyagi, politikai, szociális, morális és legfőképp talán pszichológiai teherként máig cipelő utókor nagyrészt épp ezen, a mi szempontunkból idézőjeles, „sikerek” foglyává vált, a fogyasztás és a szociális juttatások biztosítását és bővülését biztonsági kérdésként kezelő rendszer saját belső életében azok szerepe vitathatatlan.

Kávássy János Előd: „Most nézzük a mi oldalunkról”

64 Az 1988 nyári washingtoni Grósz-Reagan-csúcs, majd egy évvel később, George Bush budapesti látogatása evidensen mutatja a bilaterális kapcsolatok fejlődését, s azok szilárdságát. Interjú Kovács László korábbi külügyminiszterrel, 2014. 01. 28. és 02. 05. Publikálatlan.

65 Uo.

185