Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
3. Diktatúra és külvilág
Jeles napok, jeltelen ünnepek zölte, hogy mindezen feltételek a magyar vezetés részéről elfogadhatók - igaz, a korona budapesti őrzésének helyét nem nevezte meg. Felsőbb szinten, egy hónapon belül, szeptemberben, az ENSZ-ben találkozva Cyrus Vance Púja Frigyes kérdésére válaszolva erősítette meg, hogy a korona visz- szaadása hamarosan megtörténik. 1977 őszének elejére tehát egyértelművé vált, hogy Kádárék ismételt erőfeszítéseire válaszul hamarosan lezárul a magyar részről 1964 vége óta napirenden tartott Szent Korona és a regáliák kérdése. Az évek óta, adminisztrációkon keresztül lebegtetett amerikai elvi döntés megszületése ugyanakkor nagyon is gyakorlati kérdéseket vetett fel: pontosan ki és kinek, mikor és hol, milyen politikai propagandába ágyazva adja vissza a koronázási ékszereket, s mi legyen azok majdani magyarországi sorsa. Az augusztusban amerikai részről artikulált, s magyar részről elfogadott feltételek jelenthettek elvi egyezséget, a részletek konkretizálása azonban továbbra is kényes feladat volt, főként hogy a Sonnenfeldt 1971-es memójában megfogalmazott, az amerikai belpolitikát érintő ellenérvek legnagyobb részt továbbra is érvényben maradtak. Kádár János a magyar kommunizmussal elvi, etikai, politikai vagy egzisztenciális okokból szembenálló amerikai magyarság körében nem egy volt a szovjetek kelet-európai helytartói közül, hanem a zsarnokság és elnyomás archetípusa, annak legkiáltóbb szimbóluma, az ember, akit nem egyszerűen politikai eszközökkel, de nyílt, szovjet katonai agresszióval helyeztek az ország élére. A Kádárral és rendszerével folytatott diskurzus s még inkább az annak irányába tett bármely gesztus sokak szemében árulásnak tűnt, tágabb értelemben nemcsak a rendszerrel szembehelyezkedő magyar emigránsok, de egyben a keleti blokk más országainak emigránsai számára is. A korona visszaadásában így két szimbólum, Szent István koronája és Kádár személye került összeütközésbe. Előbbi az ezeréves történelmi tudat és alkotmányosság, utóbbi az ezekkel való erőszakos szakítás megjelenítőjeként. Hogy a Carter-adminisztráció szándékai szerint a korona visszaadásában maga a történelmi aktus válhasson szimbólummá, Kádárt mint negatív jelképet minimálisan is halványítani kellett, a Sacra Corona hazatérésében pedig az „államtól államnak” formalitás helyett a „people to people” visszajuttatás ünnepélyességét kellett hangsúlyozni. Az első amerikai tervek szerint a koronát és a regáliákat 1977. december 3^1-én adták volna át Budapesten,36 ám ez az időpont hamarosan, már 1977. november 2-án tarthatatlanná vált, s Philip Kaiser jelezte, hogy a 176
