Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
3. Diktatúra és külvilág
Kávássy János Előd: „Most nézzük a mi oldalunkról” immár a vagyonjogi követelések zömét rendező megállapodást írhatott alá Washingtonban; pontot téve ezzel az 1964-ben megindult kétoldalú tárgyalások egyik legfontosabb kérdéskörére.22 Ugyanekkor, 1973 tavaszán, a fentebb idézettekkel teljes összhangban, Rogers elismerte Péter Jánosnak, hogy Washington részéről korábban már felmerült a korona a Vatikánon keresztül, közvetítéssel való visszaadásának gondolata, de a Vatikán „nem volt hajlandó a közvetítő szerepét vállalni”.23 1974-re az addig megvalósult előrelépések tudatában a Politikai Bizottság (PB) Richard Nixon budapesti meghívása mellett döntött.24 Az amerikai elnök magyarországi meghívása - melyre csak olyan helyzetben kerülhetett sor, melyet a magyar pártvezetés legfelsőbb grémiumai a magyarszovjet viszony szempontjából legalábbis neutrálisnak ítéltek - ugyan hamarosan aktualitását vesztette, lévén Nixon 1974. augusztus 9-én lemondott (így kerülve el a Watergate-botrány miatt kilátásba helyezett kongresszusi számonkérést),25 mégis a meghívás ténye jelzi, mekkora változás állt be a magyar-amerikai kapcsolatokban egyetlen évtized alatt. 22 Borhi, 2004. 23 MNLOL 4-10 00255/11 24 Nixon még elnöksége elején, 1969 augusztusában járt Romániában, és találkozott Nicolae Ceauşescuval. Ceauşescu azonban 1968 óta bizonyította, hogy külpolitikájában a Szovjetunióétól eltérő utakon jár, s ebben alapvetően eltért Kádártól, aki a legkisebb elhajlást sem mutatta a szovjet vezetés által megkívánt külpolitikai irányvonaltól. MNLOL 4- 10 00255/11 25 A Watergate-botrány arról az irodaépületről kapta a nevét, melyben a Demokrata Párt főhadiszállása volt található, s ahol 1972. június 17-én este egy csapat - a republikánus elnök érdekében tevékenykedő - titkos ügynök bukott le. Az eset - mely önmagában nem vezetett volna Nixon bukásához - az év őszétől kapott fokozott figyelmet, mikor először a Washington Post, majd általában a keleti parti média felkapta az ügyet. Az ugyanekkor meginduló bírósági vizsgálat során John Sirica szövetségi bíró mindent elkövetett, hogy bizonyítsa az elnök közvetlen környezetének (White House Staff) érintettségét. Végül egy 1973. július 14-én elhangzott vallomás, mely a lehallgatások kapcsán beismerte, hogy - az 1969-71-es periódust kivéve - Nixon minden munkamegbeszélését automatikusan rögzítették, vált az igazi botránykővé. A viharrá dagadó botrányt s a biztosra vehető személyi felelősségre vonást látva, Richard Nixon lemondott. (2005 júniusában derült fény a lavinát elindító titokzatos hírforrás, Deep Throat - „Mély torok”, egy korabeli pomófilm címe után - kilétére. A kilencvenegy éves Mark Feld, az FBI akkori igazgatóhelyettese maga ismerte el az eseményekben játszott szerepét.) Paul Johnson: Modern Times - A History of the World from the 1920s to the Year 2000. London, 1999, Phoenix Giant, 6517653. 173
