Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
3. Diktatúra és külvilág
Jeles napok, jeltelen ünnepek rácia-ellenes manipulációs mesterkedéseit testesítette meg az ügyben. Már önmagában az „Amerika Hangja” elnevezés garantálta, hogy e rádióval kapcsolatban elért bármiféle változtatás szimbolikus jelentőséget kapjon. Rákosi elmondhatta, hogy elnémította az Amerika hangját, még ha csak egy hullámhosszon is, ami hatalmas eredménynek számított. Ahogy Rákosinak a Minisztertanács előtt tett kijelentése is jelzi, a Vogeler szabadon engedését eredményező megállapodást kétségtelenül nagy presztízs-győzelemként értékelték Budapesten, mivel a kis Magyarország „rákényszerítette akaratát” az USA-ra, egy nagyhatalomra.60 Hogy ez ráadásul Washington propagandarádiójának megregulázása által ment végbe, csak még fényesebbé tette a sikert. A jelek arra utalnak, hogy a magyar vezetést valójában nem a hideg- háborús logika vezérelte: nem azért vetette fel a VOA ügyét Vogelerrel összefüggésben, mert annyira eltökélt szándéka lett volna az amerikai propaganda-potenciál gyengítése, vagy mert annyira meg akarta volna tisztítani a Petőfi rádiót az interferenciától. Az 1950 nyarán bekövetkező kiszivárogtatás előtt a magyar oldal megelégedett a hullámhossz 1195-ről 1196 kHz-re való változtatásával, bár az már tíz nappal azelőtt megtörtént, hogy Rákosi először megemlítette volna a VOA ügyét. Budapestet ekkor még nem zavarta a tény, hogy az interferencia továbbra is fennállt. A magyar fél ráadásul egyetlen alkalommal sem követelte a tárgyalások során, hogy a VOA magyar adása teljesen szűnjön meg - Béréi még javasolta is az amerikai követnek, hogy keressenek más frekvenciát. Amikor a megegyezés már biztosnak tűnt 1950-ben, Rákosi nyomban felhívta a figyelmet országa megemelkedő presztízsére, arról azonban egy szót sem ejtett, hogy milyen fontos az interferencia megszüntetése vagy a VOA adásának blokkolása. Mindemellett a magyar vezetés a tárgyalások során végig következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy a megegyezés hírét elsőként jelenthesse be, és így biztosíthassa, hogy a világ először a Budapestnek legelőnyösebb tálalásban értesül az egyezségről. Az eddigiekből egyértelműen látható, hogy Rákosit - aki magyar részről az ügy folyását a legfelsőbb szinten irányította, és akiről ismeretes, mennyire vágyott Moszkva elismerésére, valamint a népi demokratikus vezetők közötti elsőségre - elsősorban presztízsszempontok vezérelték. Rákosi minden bizonnyal örült a megegyezés gyakorlati ered60 Szörényi, 2013, 163. 160
