Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
végrehajtják őket, és minden ismétlés automatikusan utal a múlttal való folytonosságra.7 A kommunizmus idejében, mikor igyekeztek megfosztani a személyt az életének értelmet adó földtől, az idő beosztása is teljesen megváltozott, a fiatalokat (és a középkorúakat is egyre inkább) elszakították a földműveléstől, sokszor kényszerből nagyon hamar városban kellett munkahelyet keresniük, ami gyökeres társadalmi változásokat hozott. Ok már városban szocializálódtak, az állam által diktált időhasználat pedig megváltoztatta a hagyományos, organikus időhasználatot.8 A totalitárius hatalom ünnepeit időben úgy szervezte meg, hogy az a teljes napot lefedje. Délelőtt a hatalmat dicsőítő felvonulásokat - térben való kivonulásokat - szervezett, míg a délután a kikapcsolódás, az „oldódás” ideje lett volna. A közelmúltunk audiovizuális emlékképei - melyek a szocializmus időszakából talán a leginkább bevésődtek tudatunkba - így többségünknek leginkább a rendszer ünnepi rendezvényei, felvonulásai és tömeggyűlései köré rendeződnek. Nem volt rég, amikor a magyar városokat és kisebb településeket vörös drapériák borították, sok tucat hangszóró zúgta a kommunista katonai indulókat, recsegte a politikusok idézeteit vagy az élőben felszólaló pártfunkcionáriusok egyre gyérülő erejű, egyre inkább önismétlő és szellemtelen monológjait. Tömegek vonultak - vonultunk az utcán. Korosztályunk eleven emléke, amint 4-5 évesen rángatjuk szüléink kabátujját az ablakban állva, hogy csatlakozzunk a május 1-jei felvonulókhoz. Persze a sok léggömb és a színes forgatag érdekelte a gyerekeket (apám nagyon vonakodott, a háttérben a Szabad Európa recsegett halkan), néha mi is kimentünk a felvonulók közé. Sokak csatlakoztak önként az ünneplőkhöz, sokaknak pedig kötelezettségként szabták a munkahelyen a részvételt, és érthető módon jobbnak látták beállni a sorba. A választék bő volt a szocialista ünnepi palettán: katonai parádé, munkás-paraszt felvonulás (akár „népi táncos mars”) és persze néha sör és virsli. A hatalom lényegi célja a felszín maradéktalan uralása Halmy Kund: A szakralitás pótlásának kísérlete 7 Paul Connerton: Megemlékezési szertartások. In: Politikai Antropológia. Szerk.: Zentai Violetta. Budapest, 1997, Osiris Kiadó-Láthatatlan Kollégium, 64—82. Idézi Szikszai Ró- zsa-Katalin. 8 Szikszai Rózsa-Katalin, 2009 15
