Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
szélybe hozta szocialista vívmányainkat, népi államunkat, munkás—paraszt hatalmunkat, hazánk létét. Ez indított bennünket, magyar hazafiakat arra, hogy megalakítsuk a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt.”5 Lényegében tehát egy népfelkelés történt, de miután a Nagy Imre-kormány nem volt elég erélyes ahhoz, hogy a megjelenő ellenforradalmi elemeket ellensúlyozza, eltorzult annak pozitív ereje. Az új kormány a tömegmozgalom talaján áll, és célja, hogy annak nemes törekvéseit megvalósítsa. Ez volt a Kádár-kormány első hivatalos nyilatkozata ’56-tal kapcsolatban. A Kádár-rendszer végleges álláspontja, ami végeredményben Pozsgay 1989-es nyilatkozatáig volt érvényben, az 1956. december 5-ei párthatározatban fogalmazódott meg. Ebben az értékelésben már nem jelenik meg semmilyen pozitív tömegmozgalmi jelleg, semmiféle jogos követelés, az október 23-ával kezdődő eseményeket már általánosan és minden kétséget kizáróan ellenforradalomnak minősítik. Az ellenforradalom a Kádár-rendszer politikai szótára szerint pedig nem más, mint a „forradalomban legyőzött reakciós osztályok támadása a haladó új társadalmi rendszer ellen; a forradalom előtti, vagyis a már idejétmúlt gazdasági, társadalmi és politikai rendszer erőszakos visszaállítása”.6 Ez a párthatározat radikális változást hozott az események értékelésében, de nemcsak azzal, hogy az ellenforradalmi minősítés kizárólagosságával minden, az eseményekkel összefüggésbe hozható személy vagy történés - mérlegelés nélkül - megbélyegzetté vált, hanem azáltal is, hogy az ellenforradalmi minősítés mellett megfogalmazódott egy másik tétel is: az ellenforradalmi összeesküvés. E szerint nem csupán ellenforradalom zajlott Magyarországon, hanem ellenforradalmi összeesküvés az ország külső és belső ellenségeinek összehangolt szervezkedésének következményekérit. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának december 5-ei határozata így fogalmaz: „Az eseményeknek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Ezek az okok és tényezők már jóval az októberi események kirobbanása előtt, egy időben, egymás mellett, egymásba kapaszkodva és egymással kölcsönhatásban hatottak, s együttesen vezették az eseményeket tragikus alakulásuk felé.”7 Ez a megközelítés Szekér Nóra: Az 1956-os forradalom újraértékelése... 5 A „Jelcin-dosszié ” - Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk.: I. Gál Éva - Hegedűs B. András. Budapest, 1993, Századvég Kiadó-1956-os Intézet, 89. 6 Politikai kisszótár. Szerk.: Fencsik László. Kossuth Kiadó, Budapest, 1971 7 A Magyar Szocialista Munkáspárt Határozatai és Dokumentumai, 1952-1962, I. Szerk. Vass Henrik - Ságvári Ágnes. Budapest, 1964, Kossuth Kiadó, 13-17. 119
