Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
2. Diktatúra és nemzet
nyelvű hetilap kiadása, tudományos intézet létrehozása a forradalom tanulmányozására68 vagy színtársulat alakítása a menekült színészekből is a célok között szerepelt.69 Nemzeti függetlenség, köztársaság, földbirtokreform államosított kulcsiparágakkal - összegezte egy kívánatos, jövőbeni magyar demokrácia alapvonásait.70 Mindezeket érdemes összevetni az otthon és az emigrációban is hasonló utat megjárt Jónás Pál harmincéves értékelésével.71 A szerző önmaga tanulmánya elején az első emigráns pillanatokra emlékezett vissza, újralapozva jegyzeteit kesernyésen így kiáltva fel: „Ugyan ki volt ez a veszedelmesen naiv ember, aki politikailag annyi megvalósíthatatlan akciót javasolt?”72 A lassanként elapadó bizakodások mellett a nyugati politikáról is éles bírálatot nyújtott, az elvárásokról, amelyeknek - a segítség reményében - minden körülmények között meg kellett felelni. Mindenkinek azt kellett mondani, amit hallani akart. Üzletembereknek azt, hogy a forradalom piacgazdaságot akart, a szocialistáknak azt, hogy „demokratikus szocializmust”, zsidó szervezeteknek, hogy a forradalom vezetésében és a megtorlás áldozatai között számos zsidó származású ember volt, míg az antikommunisták harcias beszédre vártak.73 Keserűsége - amely egyszerre szól a figyelem elapadásának, a változó korszellemnek és saját maguknak is - egyértelműen negatív értékeléshez vezette az ’56-os emigráció tevékenységének felmérése során: „Gyerekeink nem tudnak semmit a forradalomról, és a történet nem is igen érdekli őket. Vibráló, kiabáló, különböző nagyságú elektronikus készülékek közepén ülnek, és úgy érzik, hogy egy szörnyű megaláztatásban van részük, mert a fürdőmedence nem fűtött, mint a barátaiké. Magyarjuk tört, ha egyáltalán létezik; az angoljuk persze tökéletes. És mi, öreg forradalmárok már nem vagyunk Jeles napok, jeltelen ünnepek 68 A terv a Nagy Imre (Politikai és Társadalomtudományi) Intézet formájában valósult meg, ami 1959. június 16-án alakult Brüsszelben a magyar forradalom szellemének megőrzésére, Nagy Imre szerepének tudományos vizsgálatára. Folyóirata Szemle címmel jelent meg. Az intézet igazgatója Heltai György, igazgatóhelyettese Nagy Balázs volt. Fontos munkatársa volt Sztáray Zoltán, valamint Nyeste Zoltán is. A működési költségeket amerikai intézetek fedezték. Az intézet 1964-ig állt fenn. In: Borbándi, 1992, 267-268. 69 Nyeste, 1956,334. 70 Nyeste, 1956, 335. 71 Jónás Pál: Harminc évem emigrációban. 1986, 330-337. 72 Jónás, 1986, 331. 73 Jónás, 1986,334. 110
