Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

2. Diktatúra és nemzet

Jeles napok, jeltelen ünnepek írása nem ugyanazt a témát - tehát a nagyhatalmak 1956-os szerepét és az esetleges kibontakozási kísérleteket - feszegette, jócskán találhatunk kap­csolódási pontokat. írása fő vázát ezúttal is a nyugat-kelet-tengely mentén állította fel: míg Nyugaton az „eurokommunizmusról” elméleti vitákat foly­tatnak, Keleten az ehhez hasonló rendszer, a „demokratikus kommuniz­mus” két alkalommal - 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Csehszlová­kiában - rövid időre valósággá vált. (Az előbbiben teljes mértékben, az utób­biban csak „szárnyait bontogatva”.)50 Húsz év elteltével immár nem a nagy­hatalmi reakciók vagy a megoldáskeresés került fókuszba, hanem az, ami­ben a szerző szerint a magyarság megelőzte Európát. A rövidebb távlatok helyett tehát messzebbről kell tekinteni az adott helyzetre: az eurokommu- nizmus „kísérteié” talán a keleti blokk országaiban - e tézisek szerint való­ságos „születési helyén” — is megjelenhet. Forradalom után: Kádár és az emigráció Az 1956-os forradalom utáni Magyarország értékelése során nyilván­valóan nem lehet megkerülni az ország élén több mint három évtizedig álló Kádár János személyét. Borsody írásai átvezetnek minket Kádár szemé­lyiségrajzához is, hiszen mindhárom írásában érinti a magyar pártfőtit­kár szerepét. Bár az „áruló” minősítés mindegyik tanulmányban megje­lent, némi hangsúlyeltolódás az évek múlásával azért megfigyelhető. 1956- ban egyszerűen, mindenfajta árnyalás nélkül állapította meg, hogy Nagy Imre kormánya helyére „az áruló Kádár János tehetetlen bábkormányát ültették a szovjet tankoktól körülzárt Parlament épületébe”.51 1957-ben - amikor a megtorlások már elkezdődtek - szinte szóról szóra ugyanezt írta, ám ezúttal Kádárnak még a nevét sem volt hajlandó említeni.52 A Nagy Im­réről szóló 1976-os írásban az események megítélése ismét ugyanaz: „A sors iróniája, hogy Nagy Imre demokratikus kormányában az utolsó pillanatig névleg Kádár János is részt vett. Névleg, mert Nagy és Kádár útja már a tra­gikus november 4-e előtt kettévált. Nem tudjuk pontosan, hogy Kádár mikor 50 Borsody, 1976, 288. 51 Borsody, 1956/1,293 52 Borsody, 1957, 251. 106

Next

/
Thumbnails
Contents