Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak a „légüres térben”
Nagymihály Zoltán: Törésvonalak és utak... hogy a Molnár József körüli puhatolózások nem vettek új irányt, nem is kerültek új lépcsőfokra, tulajdonképpen a konkrét ajánlatukat sem tudták előadni. Vagy állambiztonsági szakzsargonnal élve: „a beszervezésre nincs reális lehetőség ”63 Az Új Látóhatár pedig ment tovább a maga által meghatározott úton, kerek negyven éven keresztül. Molnár 1960-ban levélben büszkélkedhetett Jobbágy Károlynak azzal, hogy lapja „az egyetlen irodalmi és politikai folyóirat” az emigrációban. A népi írók lapja, amelyben „megjelenni akkora vagy nagyobb rang, mint a Válaszban”. „Az emigráció élő csodája”, amelyet az előfizetők tartanak el. Molnár elkötelezetten és teljes joggal jelentette ki: mivel 1956 óta a magyar irodalom egy része nyugaton van, „ Tudom, jobb tízmillió magyar között élni, de azért hivatás lehet 200.000 magyarért vállalni az idegen földet... ” A levél azt is világossá tette, hogy egyszer szívesen hazamenne, de csak ha hű maradhat elveihez. Akkor, ha otthon is leírhatja szabadon azt, amit gondol.64 Ezen emigráns alapállás felidézése jó alkalmat ad az összegzésre. E tanulmány nem új tények és ismeretlen iratok bemutatására vállalkozott, inkább az ismert adatok egy másfajta kontextusba helyezésére. Azt kívánta vázlatosan érzékeltetni, hogy az emigráció törésvonalai bonyolultabbak az általában tárgyalt, csupán a kivándorlás idejét alapul vevő kereteknél. És két, szinte azonos alaphelyzetből induló, mégis gyökeresen más irányt vevő eset kapcsán azt is ki kívánta fejezni, hogy ugyanaz a kiindulópont nem vezet mindig ugyanahhoz a végkifejlethez, az emberi jellem és személyiség fejlődése, egyedi döntések sorozata fontos láncszeme a történelem (szűkebben véve: az emigrációtörténet) alakulásának. Végül, de nem utolsó sorban: tisztelgés Borbándi Gyula - és persze a néhány éve távozott Molnár József - előtt is, mert bár írásaikban mindig a kompromisszumot és az észszerű megoldások melletti kiállást hirdették, nem tettek egyoldalú engedményeket, és nem adták fel emigránsstátusukat, elveiket. Mert, ahogy fentebb láthattuk - az idézett vezércikk címét kölcsönözve - nem ez az „egyetlen út” létezett. 63 Kalota Béla rendőr hadnagy operatív beosztott javaslata „Edmond Wright” ügyében, 1965. október 6. ÁBTL K-1609 „Edmond Wright” 191. 64 Uo. 93. 91
