Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Magyar Látóhatár X. A népi mozgalom szellemi fénykora a harmincas évek második felére tehető. Ekkortájt születtek meg a tartós hatású, a népi közéleti étoszt, a népi törekvéseket történelmi értelemben reprezentáló alkotások. Ennek megfelelően az élen Borbándinál is Illyés és Németh László, mint szépírók és teoretikusok állnak. Mozgalmi értelemben Illyés a nagy összekötő, Németh a nagy mozdító. Borbándi fontosnak tartja a nemzedéki összefogás megteremtését. Németh Tanúja kapcsán írja, hogy a nemzedék „nemigen hajlott a szerveződésre”, és hogy a „fiatalok mind individualisták voltak és mindegyiküket eltöltötte a képességeikről, magasabb szerepre való elhivatottságukról alkotott meggyőződésük. Talán, ha mindenki által elismert vezérük lett volna, mint a század eleji újítóknak Ady, könnyebb a nemzedéki összeállás” (155). Igénye egyértelmű: egységes nemzedéki mozdulást várna. Egyúttal még valamit jelez: Ady megkérdőjelezhetetlen szerepét. Ezt annyira fontosnak tartja, hogy figyelmen kívül hagyja Ady egykori megosztó szerepét, azt, ahogyan csak egy kis irodalmi közösséget, a generáció töredékét fogta össze. Az utána következőket viszont már egyesítette: a népiek közös nevezője, kétségbevonhatatlan tekintélyű szellemi vezére éppen Ady lett. Ilyen központi, integráló személyiséget azonban a maga kortársi-résztvevői köréből általában nem tudnak találni a mozgalmak. Különösen nem egy olyan heterogén áramlat, amilyet a népiek jelentettek. Németh László fellépése a nemzedék megszervezését tekintve mást jelentett, ezt Borbándi is érzékeli, noha nem fejti ki részletesen. Az a nemzedéki vonás, amelyet a sok önjelölt vezér megjelenésében individualizmusukkal magyaráz, valójában a krízis-helyzet megoldására irányuló ifjúi lelkesedéshez és türelmetlenséghez társuló felkészületlenséggel magyarázható. Amikor Németh László a maga kényszerítő múzsájának a „szorongó tájékozatlanságot” tartja, nemzedéke helyett indul szellemi felfedező útra, és menetközben próbálja megalapozni a formálódó mozgalmat. E munkája okán mondja róla Borbándi: „Németh László szerepe a népi mozgalomnak ebben az első szakaszában kimagasló volt. Talán őt izgatta és foglalkoztatta legjobban a nemzedék megszervezése és csatasorba állítása a reformok megvalósítása érdekében” (167). Vele szemben Illyés viszont a nemzedékek folytonosságában rejlő erőre is épített. Németh Lászlónál sokkal közelebb 34
