Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Magyar Látóhatár ban más természetű célok, érdekek fejeződnek ki. E látásmódban kimondatlanul benne van az is, hogy a kereszténységre és a nemzetre hivatkozás nemcsak erkölcsi értelemben véve álságos, hanem a politikai nyelv premodern állapotát őrizve mindennemű modernizáció akadályát is jelenti. Márpedig a népi mozgalom tényleges tartalma nem más, mint a polgárosodásnak nevezett modernizáció, ezért a népiekről születő bármely írásnak alapkérdése, hogy szerzője miként láttatja a tárgyát körülvevő környezetet, és ezzel miként pozícionálja magát a népi mozgalmat. Borbándi átfogó, tárgyilagos és plasztikus képet vázol fel a magyar közéletről, közgondolkodásról és politikai rendszerről, azon belül a baloldal sajátos világáról. Arról, hogy ennek milyen szűkös bázisa van, hogy milyen következményekkel járt az, hogy „nyugati értelemben vett polgársággal Magyarország nem rendelkezett” (41). Mint írja: a „városi polgári réteg szemléletét és érdekeit elsősorban a liberális irányzatok és pártok képviselték” (41). Túl ezen: a „szociáldemokrata párt volt a magyar közélet igazi baloldala. Jóllehet a liberális pártokat is baloldalinak nevezte a jobboldali szóhasználat, és ők maguk is baloldaliaknak tekintették magukat” (41). Összességében tehát a paraszti polgárosodás célkitűzése a nemzet önazonosságának megőrzése, szuverenitása, a társadalmi demokrácia értékei, a magyarság államalakításának idején eldőlt nyugatosság egysége az, ami a népiek gondolkodását összefogta. A célkitűzések mindegyike (ha néhol módosult formában) ma is aktuális. VIII. Mindazok, akik számára a népiség nem romantikus nosztalgiákat jelentett, hanem annak tudomásul vételét is, hogy - legalább minimális - társadalomismereti és gazdasági-politikai tapasztalat volt mögötte, egyértelmű kellett legyen: a társadalom, a parasztság, a gazdaság, a nemzet, a magyarság élete szempontjából a legfontosabb a feudális viszonyokat konzerváló nagybirtokrendszer megszüntetése. Ezt csupán az annak fenntartásában közvetlen hasznot húzó szűk, de annál befolyásosabb kör vitatta. Félreértés ne essék: nem a nagygazdaságok termelékenységét, piaci szerepét vonták kétségbe a népiek és mások. Nagybirtok és nagygazdaság nem ugyanaz: a megyényi területű, posztfeudális nagybirtokokon többnyire kisüzemi szintű gazdálkodás folyt - nagyban, amely csak attól volt annyira, 28
