Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Magyar Látóhatár A harmadik vonulat az előbbivel szinte azonos háttérrel, tartalommal, de határozottabb célkitűzéssel, a világ változásaira való figyelemmel majdnem ugyanez. De tudatosabb, határozottabb, koncepciózusabb, egy széles körű, gazdaságra, szellemi életre, infrastruktúrára, műveltségre, társadalomszerkezetre kiterjedő nemzeti modernizáció rendszerében jelenik meg. A negyedik: az a meggyőződés, hogy mindezt a nemzeti szuverenitás keretei között kell keresztülvinni. A népi mozgalom kibontakozása, megerősödése nem légüres térben ment végbe. Európa kritikus éveiben történt mindez. Németországot a világháborús vereség és a gazdasági válság a nácizmusba hajszolta, Magyarországon a németbarát szélsőjobboldal hatalmi törekvéseit (a konzervatív hatalmi elit mellett) a népiek nemzeti demokratikus reformtörekvése is akadályozta. A németellenesség és a nácizmussal való szembenállás természetes része volt a népi mozgalomnak, ami később az ellenállásban komoly szerepet kapott. Az ötödik maga a sokféle műnemben és műfajban megjelenő folk- lorizmus, amiben a magyar szellem megőrződött, és ami a modern, nemzeti kultúra kereteit is kijelölheti (ahogyan a népiesség tette a 19. században). A népzene és ezzel összefüggésben a paraszti kultúra korábban is ismert és újonnan felfedezett értékei, tudományosan feldolgozott rendszere, történeti és lélektani üzenete, a hagyományos kultúra mitikus jelentése, kozmológiája elsősorban Bartók zenéjében talált utat a kortársakhoz. Beépült a magyar filmbe, képzőművészetbe, építészetbe - de az irodalom is megkapta a maga oltásait. Mindezt, az öt alrendszer alakulását, drámaian befolyásolták a politikai változások: Trianon, a gazdasági világválság, az újrakezdett világháború, a németet váltó orosz megszállás, a bolsevik diktatúra. Halvány fogalmunk sem lehet arról, hogy miként alakult volna a magyar társadalom és a kultúra élete ezek nélkül. V. V. A falu, a „nép”, a paraszt társadalmi szerepének felismerését Trianon két szempontból is szükségessé tette. Az egyik (részben még a lövészárkokból hozott élményként) a paraszti tömegekben rejlő vitális erő felismerése volt. A korábbi, szólamos és lekezelő paraszt- vagy falu-kultuszban több volt a póz, a „magyamóta” lírája, mint a tudatosság vagy a szociális felelősség22
