Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Bertha Zoltán: Nagyváradtól Szárszóig
Magyar Látóhatár tekért kellett (értük, velük és ellenük) harcolnia.”11 S alig egy hónap múlva (augusztus 25-én) Szárszón ugyancsak a bennszülött-metaforával vagy -hasonlattal riaszt és figyelmeztet: „Aki a magyarság újkori történetét megírja, arra kell felelnie, hogy süllyedt 'bennszülött'-té ez a nagy középkori nemzet tulajdon országában. Ha a színesekre gondolnak, tudják, mit értek bennszülöttön. Állami életét idegenek vezetik; ha vannak is véréből való nagyjai, azok csak maharadzsák; gazdaságilag kizsákmányolják; idegen civilizációk selejtje ellen nincs védelme; erkölcsében és testében nyomorodóban van.”* 11 12 Hasonló meglátásokkal érvelt egyébként már Tamási Áron is Németh László viták kereszttüzébe került Kisebbségben (1939) című könyvének alapfelvetéseire reflektálva (Még csak egyet szólott a kakas /1939/ című esszéjében), és azokkal egyetértve panaszolta: „milyen szomorúan igaz mindaz a betegség, amellyel Németh László szerint is tele volt és tele van a magyar szellemi élet! Mennyire igaz és fájdalmas, hogy nevelésünk és irodalmunk idegen befolyás alatt, idegen jegyeket viselt és idegen gondolkodást kény- szerített a gyermekre és a felnőtt magyarra! Mennyire igaz, hogy a sajátos magyar szellemek állandóan küszködve élnek magyar földön, fájdalmak és áldatlan harcok között emésztvén fel önmagukat.”13 Ráadásul a nacionalizmus hamis vádjával sújtottan, annak az agresszív gyarmatosításnak abszurd ték el munkájukat”; „a népi irodalom részének tekinthető a többi között az erdélyi Tamási Áron, Kós Károly, Jékely Zoltán, Szabédi László, Bözödi György, Horváth István, László Gyula, Mikecs László, Asztalos István, Nagy István munkássága”; hozzátéve, hogy a „hasonlóság és rokonság ellenére az erdélyi reformmozgalom nem volt a magyarországi importja vagy nyúlványa, hanem eredeti kezdeményezés és vállalkozás, jelentőségben nem maradva el az utóbbi mögött.” Uő: i. m. 41-42. 11 Termés, Kolozsvár, 1943. nyár, 118.; NÉMETH László: Válasz a Termés körkérdésére. In: Uő: Életmű szilánkokban I-IL, i. m. Bp., II. 125. 12 NEMETH László: Második szárszói beszéd. In: Uő: Sorskérdések, i. m. 725. 13 TAMASI Áron: Még csak egyet szólott a kakas. In: Uő: Szellemi őrség, i. m. 134. - VERES Péter is sérelmezi ezt: „nevelésünk, mint az egész közösségi életünk, az elmúlt évszázadok alatt nagyon eltávolodott a néptől s így a magyarságtól is”; s ha „tölcsérrel tudományt a fejekbe tölteni nem lehet” is, „de emberséget és becsületet minden ember szerezhet. Nem az iskolában, hanem az életben. S hogy az iskolában jó indítást kapjanak, az attól függ, hogy nevelők nevelése népi és magyar-e, mert ha az, akkor csak ösztönüket kell követniök s megtalálják a magyar utat.” Termés, Kolozsvár, 1943. Ősz, 151-152. 204
