Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Gróh Gáspár: Irányok, értékek
Gróh Gáspár: Irányok, értékek rálata nem volt elég határozott), gyanúsnak számított. Ezen csak az enyhített, hogy a párt nemcsak felkészületlen volt e kérdéskörben (is), hanem hagyományosan megosztott is. (Hiszen a magyar kommunisták kulturális politikája Aczél György idején is a Révai József által egykor lerakott alapokra épült, és ebben az osztályharcos könyörtelenség némi népfrontos engedékenységgel társult.) A népiekről szóló kutatások ideológiai határait tehát a népiek ellenfelei jelölték ki. (A szellemi-kutatási irány éber helytartója az a Király István volt, aki az 1958-as állásfoglalás atyjaként szerzett érdemeket.) Csakhogy a népi áramlat szélesebb volt, mint a mozgalom, és így a pártállam sem szabadulhatott tőle. A folytatók és kései csatlakozók ugyan nem gondolkodhattak és fogalmazhattak szabadon, de egészen nem lehetett elhallgattatni őket, a hivatalos álláspontot soha sem sikerült teljes egészében érvényesíteni. Azok az irodalomtörténészek, írók, kritikusok, szerkesztők, akik számára elfogadhatatlan volt a párt ítélete, a kötelező értelmezési rendszer által kijelölt korlátokat folyamatosan feszegetve népszerűsíthették a népi írókat. Meg is tették sokan Béládi Miklóstól Czine Mihályon, Domokos Mátyáson, Görömbei Andráson, Grezsa Ferencen át Kiss Ferencig és másokig. Érdemi változást csak az hozott, hogy az idő múlásával nemcsak az elhárítás ébersége, hanem a kérdés ideológiai súlya is csökkent. A népiekről szóló paradigma radikális megújítására azonban nem került sor: Borbán- di gondolatmenete az évtizedeken át erőltetett, ideológiailag torzított népiolvasat egyetlen alternatívája máig. III. III. Borbándi azzal kezd koncepciója kialakításához, hogy megkísérli a népiesség, népiség, népi írók, népi írói mozgalom szövevény szinte áttekinthetetlen és parttalan egészéből kihasítani egy megítélése szerint politika- és művelődéstörténeti szempontból kiemelkedően fontos tömböt. Elöljáróban tehát rögzíti, hogy a mozgalomról és annak történetéről fog írni. Vagyis könyve alapvetően történelmi munka: „írásom ezért nem irodalomtörténet, hanem esemény- és eszmetörténet” (9). Ez persze csak törekvés lehet: a népiek nyilvános működésében mindig is meghatározó maradt a népi írók és műveik szerepe. Szellemi hatósugaruk bővült azzal, 19
