Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár amely a látszólagos függetlenség és a szovjet csapatok támogatásával egyre agresszívebb kommunista politizálás között feszült, másfelől nyíltan nevén nevezi a diktatórikus törekvéseket. „Ezzel eljutottunk a legkényesebb kérdéshez: globális vagy totális demokrácia? Figyelembe vehető-e minden vélemény, tekintet nélkül arra, hogy megegyezik-e a fennálló renddel, a hatalom véleményével vagy sem, vagy pedig csak az a vélemény vehető figyelembe, amelyik elismeri az új rend legharcosabb, legradikálisabb tételeit és követeléseit. Klasszikus értelmezésben a demokrácia az előbbit jelenti, ez a globális demokrácia: a nálunk újabban jelentkező felfogás a demokrácia körét leszűkíti a ’demokratikus’ elemekre, a közvéleményből és a politikából az antidemokratikus szektort ki akarja kapcsolni, a demokrácia értelmezését totalitárius jelleggel adott helyzethez, illetve fejlődéshez köti.”30 Kovács Imre e soraival nevesítette azt a Kommunista Pártot, amely kizárólagosságra törekedett, egy olyan egyszólamú program megvalósítására, amely kizárólagosan a szocializmus, annak is a szovjet típusú mintája lehet. Ez a magatartás ugyanakkor lényegében a koalíció felmondásával egyenértékű, figyelmeztetett Kovács Imre, hiszen a koalíció demokráciára szövetkezett, amelybe a kisebbségi vélemények érvényesülése is beletartozik, s önmagában attól, hogy a vélemény kisebbségi, még nem tekinthető reakciósnak. „Globálisan a demokráciában minden véleménynek helye van, totálisan nincs: a totális demokrácia egyre szűkülő kör, amelyben végül már csak egyetlen akarat érvényesül. A globális demokráciában elfér az egész nemzet, a totális demokrácia Prokusztész-ágy, amelybe csak fölösleges részeinek amputálásával lehetne belepréselni, belegyömöszölni.”31 A totális demokrácia fogalmával - a nemzetközi szakirodalomra is utalással - Kovács Imre lényegében párhuzamot vont a két önkényuralmi rendszer, a fasizmus és a kommunizmus között.32 Kovács Imre politikai képlete és elkötelezettsége világos volt: „Nagy fantázia Magyarországon egy parasztpártban van. (...) A tiszta magyar politikai képlet ez volna: baloldalon a Kommunista Párt, jobboldalon a katolikus párt, középütt a haladó nemzeti értelmiséggel a Paraszt30 Kovács Imre: A demokrácia útja Magyarországon - Válasz, 1946. 2. szám, 105. o. 31 Uo. 32 Lásd erről Szabó A. Ferenc: A tanulmányíró Kovács Imre - Kovács Imre: Tanulmányok 1935-1947., id. mű 423. o. 186
