Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár osztálybeli fiataloknak otthont adó Pro Christo Keresztyén Evangéliumi Diákszövetség Hársfa utcai intemátusába, ahol 1934-ben alakult meg a cserkészcsapat falukutató csoportja. E csoport tevékenysége kevésbé volt mozgalmi, mint Szabó Zoltánék Fiatal Magyarsága., akik falukutató munkájukat választott hivatásukkal összhangban, professzionális szinten kívánták gyakorolni. A tényleges munkát az egyke-vita hatására kezdték el szervezni, kutatásuk színhelyéül az Ormányságot választották, ide szállva ki 1935 júniusában és novemberében, összesen három hetet töltve itt.8 A valóság feltárását végző munkájuk eredményét, az Elsüllyedt falu a Dunántúlon: Kem- se község élete című kötetben foglalták össze. A kutatómunkát a következő évben is folytatták, de a sárpilisi kutatás eredményeinek idő előtti publikálása miatt, amely cikket éppen Kovács Imre írta9, azt már nem tudták befejezni, s a csoport a vezetők egyéni érvényesülése miatt hamarosan szétesett. Kötetükhöz Teleki Pál írt előszót, akivel Kovács Imre kapcsolata ezt követően is fennmaradt, hiszen Kovács a későbbiek során együtt dolgozott Györffy István néprajzprofesszorral és gróf Teleki Pállal is, részt vett a Táj- és Népkutató Intézet munkájában és falukutatásaiban. Harmadmagával szervezte és rendezte azt a kiállítást, amely bátor szókimondása miatt addigi fő patrónusuk, Teleki Pál elhatárolódását s a kiállítás bezárását is előidézte. Kapcsolatuk a kiállítás kényszerű bezárásával szakadt meg, Teleki nem vállalhatta tovább a számára túl radikális fiatalok nézeteit, Kovács Imréék pedig felismerték, hogy Telekivel - bármennyire is becsülték és tisztelték tudományos munkásságát és emberi tartását - társadalmi és közéleti elkötelezettségei miatt tovább nem tudnak együtt haladni. Kovács Imre azonban nem szakadt el teljesen a konzervatív, a hatalmon belüli köröktől, talán leginkább azért, mert tartotta magát Szekfu Gyula Három nemzedék és ami utána következik című munkájában 1934 elején leírt soraihoz: „...munkánkat az ifjúság tovább folytatja és szét fogja vinni az egész nemzettestben; hogy a közöny nem örök; hogy nép és hagyomány, magas- és mélykultúra szintézise nem álom, hanem megvalósuló szükség- szerűség; hogy a formalizmus uralmára eljön, már itt is van az új spiritua8 A csoport tagjai: Gunda Béla, Kovács Imre, Elek Péter, Pócsy Ferenc, Kerényi György, Koczogh Ákos, Karsay Gyula, Hilschler Zoltán, Horváth Sándor. 9 Gunda Béla előadása alapján. 176
