Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Petrik Béla: Egy feddhetetlen politikus
Magyar Látóhatár kenység a legprogresszívebb társadalmi mozgalmakban, a politikai nézeteiért elszenvedett üldöztetések és határozott kiállások, nemzeti ellenállás a huszadik század egyik legsötétebb időszakában, bujkálás és menekülés. Egy feddhetetlen és kifogástalan, tudásában, erkölcsében kikezdhetetlen személy. Talán kegyetlenül hangzik, hiszen így csonkaságában, hazájától és szülőföldjétől elszakítva is értékes és tanulságokat felmutató életművet hagyott maga után, Kovács Imre száműzetésével a senki földjére szorult, ahogyan azt maga is megfogalmazta. „Nos, mi valahogy a háborús és a háború utáni nemzedék vagyunk, vagy még annál is szerencsétlenebb társaság: mi a nemzedékváltás senki földjére kerültünk. Nem volt szerepünk a háború utáni korszakban, azt részvételünk nélkül zárja le a történelem, s nem lesz, nem lehet szerepünk az új fejleményekben, mert azoknak szereplői a nálunk is fiatalabb emberek, az új nemzedék.”1 Ezt az igazságtalanságot sajnálatos módon nem lehet a helyére igazítani, bármit is őrzünk meg és mutatunk fel hagyatékából, a történelem megtagadta tőle, hogy pályáját befuthassa, hivatását betölthesse. Mégis tartozunk neki és magunknak annyival, hogy amit csak lehet, azt őrizzük meg, vigyük tovább és mutassuk fel példaként. A Kovács Imrét szárnyára bocsátó népi mozgalmon belül sajátos és egyedi helyet foglalt el, hiszen mindvégig távol tartotta magát a népiek egy részét rabul ejtő marxista, baloldali világnézettől, így az Erdei, Darvas, Szabó Pál fémjelezte, a kommunistákkal - kezdetben titokban, később nyíltan - együttműködő irányzattól. Ugyanakkor rá még legelszántabb ellenségei sem tudták a népi mozgalom jobboldalára sokszor igaztalanul és méltánytalanul, néha azonban joggal vetülő antiszemitizmus, a nyilasokkal való együttműködés, támogatás árnyékát terelni, így őt a legkényesebb ízlésű kommunista és baloldali liberális-radikális körök sem tudták az éppen e vádakkal kirekesztett Németh László, Kodolányi János, Sinka István, Féja Géza irányhoz kapcsolni, és ezzel politikai-közéleti, írói pályafutását, szerep- vállalását ellehetetleníteni. Ha Kovács Imrét a népi mozgalmon belül el kívánjuk helyezni, akkor a marxista-szocialista elvek, a liberális világnézet szempontjából a centrum- 1 1 Kovács Imre: Emigráns ünnep - emigráns sors...- Új Látóhatár, 1963. május-június, 3. szám, 295. o. 172
