Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár

Magyar Látóhatár

elnöke emlékeztek meg a haza és haladás gondolata, valamint a tudósi és politikusi pálya összeegyeztetőjéről.)

Az 1957. február 24-ei oberlini temetésen Borsody István mondott angol nyelvű gyászbeszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy a „magas erkölcs, a megalkuvást nem ismerő hit az igazságban, a teljes közéleti tisztaság voltak Jászi Oszkár legnagyobb erényei. S ezek, mint ő maga is sejtette, nem voltak okvetlenül olyan tulajdonságok, melyek a sikert biztosítják a gyakorlati politikában.”100 Jászi tehát „etikus-vallásos ember volt, aki hitte, hogy az anyagi haladás - kedvenc kifejezésével élve - igazi erkölcsi és szellemi szintézis nélkül nem teremthet magasabb civilizációt.”101

Sorsszerű, hogy a Látóhatár szerkesztői Jászi utolsó - hozzájuk írt - levelét közlő számukban jelentették meg Szekfu Gyula következő sorait: „Ez a nemzet a legnagyobbjait szokta meggyötörni, hogy sírva keresse őket, mikor már nincsenek. Ebben az országban a hazaáruló nevet minden időben a legjobbak szokták viselni súlyos és nemes, szent kereszt gyanánt erős vállaikon.”102

Jászi helyzete annyival súlyosabb, hogy őt még nem is keresik.

100 Borsody István gyászbeszéde. Uo. 1957. 1-2. 57.

101 Uo. 58.

102 Látóhatár, 1955.3. 181.

170