Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár

Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár jékozatlan ifjúságot, amely azt hitte, hogy nagyszerű dolog kommunista fedőszervezetekhez csatlakozni és a marxizmus oltárán áldozni. Figyel­meztette őket, hogy a tűzzel játszanak. Egyesek ezért 'öreg reakciós-'nak nevezték, álmodozónak, sőt fasisztának is.”78 Hoffmann nagy rokonszenvvel idézte meg Jászi alakját, személyisé­gét: „Valaki egyszer azt mondta, hogy Jászi Oszkár puszta megjelenése - amint botjával Oberlin utcáin sétál, meghajtva magát a hölgyek előtt, öregek bár vagy fiatalok, olyan mozdulattal, amelyet egyetlen amerikai sem tud utánozni, vagy amint férfi ismerőseit egyáltalán nem katonás módon üd­vözli - elegendő, hogy az ember önnön jóneveltségét többre tartsa, mint azelőtt.” Befejezésként pedig azt kívánta: Jászit „tegye boldoggá a tudat, hogy diákjainak százai, szerteszórva az egész világban, születése napján megállnak egy pillanatra, elgondolkoznak, mennyivel több a jóság bennük és a világban, mert Jászi Oszkár eljött egy ohioi főiskolára, és oly sokat hagyott ott önnön magából.”79 Reményi József-Amerikában élő irodalomtörténész, egyetemi tanár - írásának elején Jászi lakó- és munkahelyét mutatta be. Oberlin, a hatezer lakosú „falu” világhírét kiváló főiskolájának köszönhette, amelynek a hu­mán és reál tudományok mellett teológiai és zeneművészeti tanszékei is voltak. A Clevelandtől 34 mérföldre lévő „diákváros” és annak főiskolája könyvtárral, levéltárral, laboratóriummal, növénytani intézettel, színház­zal, kórházzal és képzőművészeti múzeummal rendelkezett. Az élénk szel­lemi életű, „kertváros” jellegű, barátságos Oberlinben volt Jásziék hason­lóan barátságos otthona. A vendégszerető házigazdáról pedig így írt: „politikai gondolkodásá­ban épp annyira erkölcsi lény, mint magánemberi megnyilatkozásában. (...) Igen érdekes (...), hogy e hidegnek mondott gondolkodónak szívügye a szépség. Valószínűleg azért, mert szívügye a jóság is. Olykor a hamleti lé­lek tragikus módjain tépelődik, de lelke mélyén életigazoló; alapjában vé­ve vallásos ember, a kultúra felelősségétől áthatott hívő.”80 E gondolatot később így folytatta: Jászi „erkölcsi természetű értelme mindig az igazság egyensúlyát kereste magyar és egyetemes vonatkozás­78 Uo. 79 Uo. 80 Reményi József: Oberlin, Ohio. Látóhatár, 1955. 2. 127-128. 163

Next

/
Thumbnails
Contents