Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár Ekkor írta Jászi első marxizmust bíráló tanulmányait is. Azt nem vitatta, hogy az anyagi tényező nagyjelentőségű, de nem hitt annak mindenható voltában. „Ő, aki a tragikusan elmaradt magyar nemzetet kézen fogva a huszadik századba akarta vezetni, a nemes tizennyolcadik század francia szabadságeszméihez nyúlt vissza.”52 1906 azonban nem tudott egy új reformkor kezdete lenni, s a Társadalomtudományi Társaság is megosztottá vált. Amikor Kristóffy Józsefet az „alkotmánysértő” kormány választójogot kiterjeszteni akaró volt belügyminiszterét felvették a Társaság választmányába, az új kormány belügyminisztere, iij. Andrássy Gyula lemondott a Társadalomtudományi Társaság elnökségéről, és kilépett abból. Jászi azonban folytatta munkáját, s a választójogi kérdés mellett a másik nagy megosztó témát, a nemzetiségi kérdést is alaposan megvizsgálta, hogy a magyarság e két fontos kérdéssel tisztába jöhessen. S az első világháború idején úgy gondolta, hogy a soknemzetiségű Magyarország egy nagyobb konföderációban találhatná meg a helyét. Ezért fordult érdeklődéssel Friedrich Neumann „demokrata-imperialista” Közép-Európa terve felé, a háború végén pedig a wilsonizmus megvalósulását remélte. Ez utóbbi bukásával véget ért Jászi politikusi pályája is. Ennek volt egyik utolsó pillanata 1918 novemberében az aradi magyar-román találkozó, amelynek kudarca után „Jászi Oszkár holtsápadtan meredt maga elé... Mi érzett akkor, nagy terve romjain?” S tárgyalópartnerei „azóta rájöttek-e már, hogy amit akkor diadaluk órájának véltek, közös bukásunk kezdete volt?”53 Ma megadhatjuk a keserű választ: Nem jöttek rá, de még az utódaik sem! Nagy Vince - a Károlyi-kormányzat kommunistákat letartóztató belügyminisztere, akinek 1947-ben a Szabadság Párt képviselőjeként kellett az országból elmenekülnie - írását azzal vezette be, hogy az „Szolgáljon történelmi dokumentumként a kortársról és munkatársról a mai és a jövő kor magyarságának azzal a becsületes szándékkal, hogy ennek a kiváló gondolkodónak, tudósnak, nagy embernek a nevét és eszméit megtisztítani segítsen minden meg nem értéstől és rágalomtól.”54 ',, . . ■ 52 Uo. 97. 53 Uo. 101. 54 Nagy Vince: Az októberi forradalomban. Látóhatár, 1955. 2. 102. 156
