Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Magyar Látóhatár A nyolcvanadik évéhez közeledő Jászi, összegezve békefilozófiáját, s a tartós béke feltételeit sorolva az első helyre az erkölcsi reformot helyezte, „ami nélkül a Civitas Dei-t ember ezen a földön el nem érheti.”47 S ez ma sincs másképp! Halasi Béla - a Károlyi időszak kormánybiztosa, majd chicagói egyetemi tanár - Erkölcs és politika című írásában abból indult ki, hogy az ünnepelt „heves és elkeseredett ellensége Marx elméletének és gyakorlatának.” Ennek okait a következőkben foglalta össze: Jászi „Franz Oppenheimer liberális szocializmusát helyezte szembe a marxizmussal; a monopóliumok, főként a földmonopólium kiküszöbölésétől várta a társadalom kívánatos átalakulását.” Továbbá: „Ellensége Jászi a marxizmusnak, mert meggyőződése, hogy bármennyire is fontosak a gazdasági erők, nem ezek határozzák meg a társadalom fejlődését és hanyatlását; mert tiltakozott az osztályharc gyűlöletet szító gyakorlata ellen, amelyet éppúgy elutasított, mint a faji és nemzeti gyűlöletet; mert kételkedett az ipari proletariátus társadalmat illető megváltói hivatásában; mert a legrosszabbat várta a marxi proletárdiktatúrától. Sohasem bízott a dialektikus materializmus hamis metafizikájában”, s a „marxizmus megvalósítása a bolsevizmus rendszerében lábbal tiprása az emberi méltóság és erkölcs követelményének.” Tehát Jászi antimarxista apokaliptikus víziója jogosult volt.48 Az Oberlin College egyik vezető professzora a születésnapi számban Jászi tanári tevékenységét méltatta. A hosszú elismerő írás befejezéseként idézte saját beszédét, amit 1953-ban Jászi Oszkár díszdoktorrá avatásakor mondott: Az „oberlini diákok nemzedékeit arra oktatta, hogy becsületesen és realisztikusan szemléljék a világot, amelyben élniük kell, hogy lelkiismeretük szava és a tudás vezérelje őket cselekedeteikben. Szilárd jelleme, széles látóköre, rokonszenve és megértése azok iránt, akik a világosságért és az igazságért küszködnek, megszerezte mindenkinek a tiszteletét és szeretetét, aki abban a nagy szerencsében részesült, hogy a diákja lehetett. (...) Mi itt Oberlinben hosszú évekig ismertük Jászi Oszkárt mint nevelőt, tanártársunkat és barátunkat. Bölcsebbek és jobbak vagyunk ma, mert ismertük őt. Megvilágította elménket és megerősítette lelkünket.”49 47 Uo. 77. 48 Halasi Béla: Erkölcs és politika, Látóhatár, 1955. 2. 81-82. 49 Jonh D. Lewis: Amerikai szemmel. Látóhatár, 1955. 2. 88. 154
