Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár
Salamon Konrád: Jászi Oszkár és a Látóhatár eleve bukásra van ítélve. A Látóhatár 1952 májusában megjelent számában Jászi visszatért a békepropaganda kérdésére, megállapítva, hogy a világ soha nem volt úgy tele békeszólamokkal, mint az 1950-es évek elején. Általában azt hangoztatják, hogy a világ összes nemzeteit össze kell fogni a háborúk kiküszöbölése érdekében. Ugyanakkor „a fő ellenségek, a Szovjetunió és a demokrata Nyugat állandóan egymást vádolják azzal, hogy a másik csak ámítja a világot a béke propagálásával, s hogy az igazi 'békeszerető nemzetek' csak az ő táborában vannak. A szovjet egyetlen békeunióba akarná a világot belekényszeríteni, a nyugati hatalmak pedig a béke ékesszóló hirdetésével” igyekeznek ezt ellensúlyozni.14 Jászi a szovjet békepolitikát jellemezve rámutatott annak erőszakosságára: „ olvadjatok belénk kis nemzetek, különben megeszünk, vagyis a vasfüggöny mögé kergetünk” benneteket. Ugyanakkor látta a nyugati békepolitika naivitását is: „ Tessék helyet foglalni! Szeressétek egymást és dolgozzatok ki egy alkotmányt a világállam számára!”15 Aggasztónak tartotta azonban, hogy miközben harsogtak a különböző hangnemű béketrombiták, a világ felkészült a harmadik világháborúra. A megoldást keresve ismertetett néhány nyugaton kidolgozott béketervet, annál is inkább, mert a „Nyugat békepolitikája számos tévedése dacára valóban olyan elemeket és eredményeket hozott létre, melyek csakugyan a béke biztosítására vezethetnének, míg a szovjet politika egy kaotikus anarchiába döntené a világot.”16 A paxromana mintájára paxameri- cánával példálózók érvelését azonban nem fogadta el, mert a világ több központú, s azokkal értett egyet, akik szerint a béke fenntartását Nyugat- Európa és az Egyesült Államok szoros szövetségére kell alapozni. Végül is ez a NATO ereje, ami az atompattal kiegészülve fenntartotta a békét. A magát materialistának valló Jászi azonban a béke fenntartása kapcsán is azt hangsúlyozta, hogy a béke megóvása magasabb civilizációt igényel, ez pedig „nem létesülhet... pusztán materiális fejlődés útján, ha nem képezi alapját egy valóban alkotó erkölcsi és szellemi szintézis.”17 Az 1953. évi 1. és 2. szám Jászi egy hosszabb tanulmányát közölte Miért nem sikerült a 14 Jászi: Hogyan készül a béke? Látóhatár, 1952., 1. 35. 15 Uo. 16 Uo. 35-36. 17 Uo. 40. 143
