Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Papp Endre: A népiség mint befejezetlen program
Magyar Látóhatár nemzeti megújulástól elválaszthatatlanná vált a társadalmi változás követelése. Míg szellemi mozgalomként fő feladatnak a nép önbecsülésének és azonosságtudatának megerősítése számított, addig politikai vetületben a szabadság-egyenlőség-testvériség eredeti értelmében vett jelszavának érvényesítése, a paraszti életforma szabadságának hirdetése, a parlamenti demokrácia igenlése, független bíróság, sajtó-, gyülekezési és gondolatszabadság melletti kiállás a fő csapásvonal. „A társadalmi átalakulást a nemzeten kívül rekedt néppel [...] és ezen változtatni akaró értelmiséggel kívánták megvalósítani, hogy nemzet és nép egy legyen.”7 Ennek eszköze - belátva a régi paraszti életforma fenntarthatatlanságát - a paraszti polgárosodás hirdetése. Bibó tételezése szerint a politikai népiség „egyszerre foglalja magában a teljes társadalmi felszabadulás követelményét és a szabadságjogok intézményszerű teljességének követelményét”8. Látható, a népi gondolat a nemzetibe ágazik. A nemzet progresszív tartalmú fogalom, egységbe forr a haladással, avagy a radikális társadalmi reformmal. A változás és megőrzés dinamikus egységéről beszélhetünk. A megújítás, a korhoz igazítás a sajátosság és azonosság fenntarthatóságát szolgálja. Azért kell változtatni, hogy megmaradhassunk. Szükségszerű a társadalomalakítás a nemzetmentés érdekében. A nemzeti eszme kiteljesedésének másik aspektusához Kovács Imre lehet a forrás, aki a következőket írta Veres Péter születésnapjára az Új Látóhatárban, 1967 januárjában: „A nemzet több, mint a nép, [...] kormányozni képes önmagát minden külső befolyástól függetlenül! Vagyis államalkotó. Az élő nemzet minden rétegnek, vélekedésnek és tevékenységnek teret és védelmet biztosít, mozgatója az a feszültség, melyet a különböző felfogások ütközése és vetélkedése teremt.”9 A végső cél - ugyancsak Gombos Gyula gondolatait követve - a nemzeti önbeteljesítés: a magyar nép gazdája legyen saját hazájának, amelyben szabadon alkotva fejtheti ki és juttathatja érvényre önmagát. Igencsak emelkedett stílusban kijelölt teleologia! A XIX. századi iroda- lomtörténet-írás erkölcsi elhivatottsága volt, hogy a nemzeti jelleg kifejlődését kövesse nyomon a magyar nyelvű szépirodalmi művek vizsgálatakor. 7 Borbándi Gyula: Eredet és mérleg. 5. 8 Borbándi Gyula: A középtől balra. A népi mozgalom jellege és helye. In: Népiség és népiek. 8. 9 Borbándi Gyula: Népiség és emigráció. In: Népiség és népiek. 48. 10
