Alexa Károly (szerk.): Magyar látóhatár. Borbándi Gyula emlékkönyv - RETÖRKI könyvek 9. (Lakitelek, 2015)
Mohácsi János: Határ Győző és az Új Látóhatár emigráns irodalmárai
lányiról is lekicsinylőén nyilatkozik.13 Más helyen gyilkos megjegyzéseket tesz Vas Istvánra és Kálnoky Lászlóra is, akikről később mesterként, barátként beszél.14 Határ ugyanilyen ambivalens, vagy épp elutasító módon viszonyul pl. Máraihoz, Képes Gézához, Szabó Dezsőhöz, Illyés Gyulához, József Attilához, Czibor Jánoshoz, Sarkadi Imréhez, Méray Tiborhoz, Zelk Zoltánhoz, Illés Bélához, Háy Gyulához, Hollós Korvin Lajoshoz, Vértes Györgyhöz, Galgóczy Erzsébethez, Veres Péterhez, Mátrai Lászlóhoz, Kassák Lajoshoz, Csoóri Sándorhoz. Az Életútban sok helyen olvashatjuk sar- kos megjegyzéseit, vagy épp az írókat dehonesztáló történeteit. Hamvas Béla is tipikus példája annak, ahogy Határ az olyan barátait kezeli, akiket íróként egyben vetélytársnak is tartott. Hamvasról mondja: „Tudod, szoros barátságban csak Hamvas Bélával és Kampis Antallal voltam.”15, de nem riad vissza olyan kijelentést tenni, mint: Hamvas „Béla a felületesség magával ragadó Summum Bonuma volt.”16 Vagy a következő: „olyan modem Szókratész volt ő (kis híja, hogy Plotinoszt nem mondtam) - akinek mondhatni minden írása személyes magnetizmusának, varázslatos prezenciájának alatta marad.”17 Vagy: „Béla az a fajta, szómámorban élő látomáskergető, aki az eszmék firmamentumán csillagtávolságban levő két phenomenon köMohácsi János: Határ Győző és az Új Látóhatár... méretésre sem volt érdemes, máris könnyűnek találtatott s érződött rajta a bölcselettörténet felületes, undorgó ismerete.” HATÁR Győző: Életút II., Minden hajó hazám. Szombathely, Életünk Könyvek, 1994, 142. 13 „A jó ég tudja, hol futottam össze Kodolányival. Érdeklődése, műveltsége imponáló volt, de mindent csak másodkézből, gyanúsan népszerű forrásokból szedett, mert monog- lott volta szárnyát szegte; s amúgy is, mit kezdtem volna valakivel, aki álságos »ősmagyar« nyelven áltörténelmi irányregényeket ír, és a »törzsökös« konzervatív irodalom derékhadában lovagol?” HATÁR Győző: Életút I, i. m., 115. 14 „Őt is, Kálnokyt is. Kálnokyt valahogy »igazibbnak« éreztem, pedig ő is szerkesztett elme, de nem annyira. Nagy oeuvre, nagy mester mind a kettő; az már sorsaikat dolga, hogy a Rákosi Mátyás születésnapjára írt köteles ódák ünnepi kötetét nem Kálnoky szerkesztette, hanem Vas (aki ezzel bújt ki az ódaírás kötelessége alól, de távolságtartó, mogorva kiegyezésével nolens-volens a rendszer haszonélvezője maradt; míg a műfordítás gályapadjába láncolt Kálnoky oeuvre-je annyival kevesbedett).” HATÁR Győző: Életút I, i. m., 116. 15 HATÁR Győző: Életút II.: Minden hajó hazám. Szombathely, Életünk Könyvek, 1994, 141. 16 HATÁR Győző: Életúti, i. m., 193. 17 HATÁR Győző: Életút II, i. m., 145. 99