Halmy Kund: Cenzúra? Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) működése, 1982 - RETÖRKI könyvek 8. (Lakitelek, 2015)
Bevezetés - miért 1982? - Beszéljenek tovább az iratok
Bevezetés ritkaságszámba menő tegező viszonyt is jelentette) nem volt mindig nyilvánvaló, de az utókor számára egyértelmű. Ezért amikor a KB-titkárság élén találjuk Aczélt 1982-ben, ez a párt első emberével való kiegyensúlyozott viszonyát is jelzi, ugyanakkor - jelen dolgozat szempontjából kiemelten - lényeges, hogy a KB-titkárság alá rendelt hivatal, a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály (TKKO) egyszemélyes, hivatalos felettese is lett - ismételten. Nincs egyszerű dolgunk, ha a Magyar Országos Levéltárban őrzött iratanyag alapján próbálunk pontos képet festeni a TKKO működéséről. Ugyanakkor más forráshely nem igazán létezik. Az 1954 júliusában felállított Tudományos és Kulturális Osztály (néhol Tudományos és Közoktatásivá alakult, különválva a kultúrát felügyelő hivataltól), végső formáját 1966 december 3-ai indulással, Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály néven nyerte el.1 Az osztály anyagai a Magyar Országos Levéltárban, MDP- MSZMP Iratok Osztályán, 288. f Jó jelzet alatt találhatóak. Levéltári előválogatás, csoportosítás, esetleg magyarázó szöveg nem található az iratok mellett, az egyetlen létező rendező elv a kronológiai szabályszerűség. Az iratanyag egymás után következő elemeinek fontos részei szigetszernek, a lényegi dokumentumokat jelentéktelen, adminisztratív üzenetváltások követik. Egyaránt fellelhetőek javaslatok, döntésekre történő utalások, tanácsok kérése, adása. A fontos szakaszok megjelenése villanásszerű, a több ezer oldal terjedelmű anyag teljes tartalmának megismerése folyamatos kutatómunkát igényel. Feltételezésem szerint - mivel az Óvári Miklós személyéhez kapcsolt iratanyagot is áttekintettem - jelentősebb információkhoz juthatunk a személyekhez kapcsolt iratcsomókból. Nehezíti a döntési mechanizmusok és a hivatalokon keresztül érvényre jutó politikai szándékok feltárását, hogy az ismert, és a Kádár-korszakban is elterjedt szocialista-kommunista eljárás és munkamódszer dívott, miszerint írásos nyomot fontos - és kényes - döntéseknél sok esetben nem hagytak hátra. A szóbeliség és a telefonos feladatkiadás általánosan elterjedt volt, különösen a legfelsőbb szinteken. Aczél György például - közvetlen munkatársai beszámolója szerint - nagyon szerette az ún. „cetlizést”: kisebb, 1 Kézikönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához, Budapest, Interart Stúdió, 1989. (Szerk.: Nyíró András) 192. o. 7
