Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A tulajdonviszonyok átalakításával kapcsolatban a Tájékoztató így fogalmaz: „A gazdasági reform egyik kulcskérdése a jelenlegi tulajdonviszonyok átalakulása. Ez a változás azonban folyamatként kezelhető, amelyben a következő években markáns előrehaladást szükséges elérni. A jelenlegi túlsúlyos állami tulajdont tekintve a fejlődés egyik iránya a tulajdonos megszemélyesítése, a különböző közösségi tulajdonformákba történő átvezetés. A másik irány az értékesítés valóságos tulajdonosok számára, beleértve jelentős arányban a külföldieket és a belföldi magánszemélyeket is. Összességében egy plurális vegyes gazdaság kialakulása a cél.” A reformközgazdászok visszatérő követelése volt a világgazdasági nyitás, vagyis a tőkés külkereskedelem liberalizálása. Ezzel kapcsolatban a Tájékoztató a következőképpen fogalmaz: „A piacgazdaság kiépítése, de a modernizáció vagy az adósságszolgálat menedzselése sem képzelhető el a gazdaság valóságos nyitottságának megvalósítása nélkül. Ez egyben a magyar gazdaság külső kapcsolatrendszerének strukturális átalakulását, az export növekedésére alapozva a világgazdaságba való fokozott beépülését is jelenti. A folyamat kulcsponti részét kell hogy képezze mechanizmusoldalról egyrészt a konvertibilis elszámolású import közel teljes liberalizálása, az állami devizamonopóíium oldása, s mindezzel a külső konvertibilitás feltételeinek fokozatos megteremtése, a külföldi tőke jelentős mértékű beáramlásának elősegítése. Másrészt hasonlóan döntő kérdés a jelenlegi rubel elszámolású forgalom kapcsolatrendszerének piacosítása. (E váltás időzítésében azonban a várható jelentős veszteségekre tekintettel óvatosság indokolt.)” Ez zárójeles megjegyzés évi 1,5 milliárd dolláros veszteségről szólt. A rubel reláció piacosítása ugyanis azt jelentette, hogy magyar kérésre szovjet relációban a rubel elszámolásról áttértünk a dollárelszámolásra. A „piacosítás” indoka az volt, hogy az akkorra már felduzzadt szovjet relációjú kereskedelmi többletet, amit nem tudtunk levásárolni, mérsékeljük. Ez az áttérés az akkori külkereskedelmi szerkezetben évi 1,5 milliárd dolláros vesztéséget jelentett számunkra, mert a Szovjetunió a kedvező rubel árakkal támogatta a kisebb KGST országokat (elsősorban az alacsony nyersanyagárak révén).58 Ha a cél az aktívum mérséklése volt, lett volna más megoldás, pél_____ ____________________A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 58 Tervhivatali kollégám, Bárd József, a Külgazdasági Főosztály KGST osztálya vezetőjének jóvoltából volt alkalmam olvasni a tárgyalásokról az orosz delegáció által készített 81
