Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út ugyanolyan fontos egy ugyancsak erős és autonóm, „sui-generis” értékekkel építkező nem piaci szféra. A Fordulat és reform azt sugallja, hogy e rendszerek legalább egy részének visszapiacosítása, a piac és nem piac közötti „szabad” választás majd megoldást nyújt e problémákra. Valójában azonban ettől nem változnak meg a nem piaci rendszer mai negatívumai. Kemenes Ernő53 szerint a tanulmány fordulatként aposztrofált javaslatai nem az itt és most jellemző konkrét viszonyok konkrét elemzéséből születtek, hanem inkább egy elméletileg tételezett gazdasági és politikai modell adaptációs kísérleteként értékelhetők, amelyhez a válsághelyzet, illetve az abból való kitörés szükségessége szolgál indokul. A szerzők által adott helyzetértékelés és minősítés puszta deklaráció, a javasolt megoldásokat pedig kézenfekvő és egyedüli megoldásként tüntetik fel anélkül, hogy ezt bizonyítanák, és nincsenek feltárva a jelzett megoldáshoz kapcsolódó gondok és nehézségek sem. A javaslatok realitását az adná meg, ha a tanulmány szerzői feltárnák az elmozdulások lehetséges tartományát a belső strukturális determinációk, külső kötődések és belső erőforrás- és társadalmi korlátok stb. közepette. Ezzel az elemzéssel azonban a tanulmány adós marad. A javaslatok fő vonala szigorú monetarista megközelítésre utal, azonban a tőkés vegyes gazdaságokat sem lehet kizárólag monetáris politikával szabályozni. Tarafás Imre54 azt hangsúlyozta, hogy nem tud olyan országról, ahol a gazdaságpolitika kimerülne a gazdaság pénzszükséglete (pénzkereslete) és az ennek kibocsátását szolgáló monetáris szabályozók mértékeinek meghatározásában. A legtöbb országban van szociálpolitika, agrárpolitika, regionális politika, külgazdasági (kereskedelem-) politika stb., nem beszélve arról a számtalan, ágazati vagy más részérdekről, amely elég erős ahhoz, hogy politikai, ezért gazdaságpolitikai tényezőként is artikulálódjon. A kritikák ellenére a neoliberális paradigma hamarosan a gazdaság- politika főiránya lett. Elfogadásáról - hivatalosan - az MSZMP KB 1988. július 13-14-ei ülésén döntöttek, ahol Németh Miklós, az MSZMP gazdaság- politikai ügyekkel foglalkozó titkára, a Politikai Bizottság tagja volt az elő53 Kemenes Ernő az OT Tervgazdasági Intézetének igazgatója, az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség tagja. 54 Tarafás Imre kandidátus, az OT Gazdaságirányítási és Pénzügyi Főcsoportjának főnöke, az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség tagja. 76
