Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út 1982-ben igen lényeges intézkedés volt a kisvállalat, kisvállalkozás előmozdítására hozott intézkedéscsomag. Megnövelték a magánvállalkozók által foglalkoztatható alkalmazottak számát, az iparengedélyek kiadásánál megszüntették a helyi tanácsok diszkrecionális jogait. Létrehozták a kollektív magánvállalkozás formáit: a PJT-t (Polgárjogi Társaság), a GMK-t (gazdasági munkaközösség) és a legnagyobb tömegeket megmozgató, az esetek túlnyomó részében a túlóráztatás sajátos formáját és a bérszabályozás megkerülését jelentő vállalati gazdasági munkaközösségeket (VGMK). Míg a PJT-k és a GMK-k hasznosnak és előremutatónak bizonyultak, a VGMK tulajdonképpen arra ösztönzött, hogy a dolgozók a munka jelentős részét a főmunkaidőnél jobban bérezett túlmunkaidőben, a VGMK-ban végezzék el, amely szétzilálta a nagyvállalatok belső termelési rendjét, és bér- feszültséget is teremtett, hiszen nem mindenkinek volt lehetősége, hogy a főmunkaidőben végzendő munkát túlmunkaidőben végezze el. Egy az Országos Tervhivatal által az Állami Tervbizottság számára írott anyagban33 a VGMK haszna mellett (a kapacitások jobb kihasználásával jár, segíti a szűk keresztmetszetek feloldását) az előterjesztő rámutat, hogy a VGMK-k a vállalat alaptevékenységét folytatják, kockázatvállalásuk nincs, nem kerülnek szembe a piac értékítéletével, tehát nem vállalkozó típusú munka- szervezetek. Mindazonáltal az anyag nem a VGMK-k megszüntetését, hanem a valóban kisvállalkozási formák erőteljesebb fejlesztését javasolja. Mindezek mellett a nyolcvanas évek legellentmondásosabb reform- intézkedése az 1980-ban bevezetett árreform volt. Az árrendszer reformját az indokolta, hogy az elvonások és támogatások mértéke 1979-re már a gazdasági tisztánlátást lehetetlenné tette. A kialakult helyzetet Nyilas András tanulmányában34 a következőképpen jellemzi: „Joggal hivatkoztak a vállalatok, de az irányító szervek is, hogy nincs egyszerű és világos mérce arra, hogyan értékeljék, mérjék egy-egy vállalat vagy termék gazdaságosságát. A nyereség egyáltalán nem tudott 33 Tájékoztató az Állami Tervbizottság részére a vállalati gazdasági munkaközösségek tevékenységének vizsgálatáról. Budapest, 1984. augusztus, Országos Tervhivatal, 9121/- 1/1984. (Szolgálati használatra.) 34 Nyilas András: Adatok és adalékok az MSZMP gazdaságpolitikájának tanulmányozásához, 1966-1988. (Kézirat.) 64
