Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út tősebb fejlesztéseket pedig eleve a központi döntési körbe utalták. A valóságban azonban a vállalatoknál maradó jövedelem még a dinamikus szinten tartásra sem volt elegendő, és saját forrásból még kevésbé volt lehetőség bővítő beruházások finanszírozására, emiatt különösen a dinamikusan fejlődő vállalatok egyre jobban eladósodtak. Jelentős feszültséget okozott, hogy a nagyvállalatok által termelt termék értékesítési árai, akár az árszabályozás, akár - export esetében - nemzetközi egyezmények (KGST- reláció) vagy piaci korlátok (tőkés reláció) miatt korlátozottak voltak, míg a nekik bedolgozó cégek árszabályozása kötetlenebb volt. Emiatt a nagy- vállalatok árollóba kerültek, ami könnyen veszteségessé tette őket. Az eladósodás - különösen a jelentős beruházásokat megvalósító nagyvállalatok esetében - 1979-re már olyan szintet ért el, hogy a következő években - a fejlesztési alapok leterheltsége miatt - újabb beruházásokat - saját erőből - nem tudtak indítani. A szabályozórendszer fenti ellentmondásait jól mutatja be dr. Viszt Erzsébet vaskohászatról írt esettanulmánya.27 A hetvenes években a vaskohászat nyeresége majdnem teljes egészében a tőkés exportból származott, ugyanis az ágazat belföldi értékesítés árait rendkívül alacsonyan állapították meg. Ugyanakkor az exportnyereség egy részét is elvonták, mert 1980 előtt az acélipar jó világpiaci konjunktúrája miatt az ágazatban magas exportnyereség képződött. Ez nem okozott különösebb gondot mindaddig, amíg e tőkeigényes ágazatot központi forrásokból fejlesztették. Amikor azonban a fejlesztéseket főképpen a nyereségből kellett finanszírozni, szükség lett volna a korábban elvont nyereségre. Az elvonások mellett az ágazat nyereségét jelentősen mérsékelte a felhasznált energia árának növekedése, továbbá az, hogy a korábbi konjunktúrát követő dekonjunktúra hatására az exportárbevétel visszaesett. A helyzetet súlyosbította az 1980-ban bevezetett árrendszer, amely szerint az exportáló vállalatok belföldi értékesítési árait a konvertibilis export árszínvonalán kellett meghatározni. Persze a vaskohászatot megszüntetni sem lehetett azon az alapon, hogy veszteséges, hiszen a termékeire itthon is és a konvertibilis devizaszerzés szempontjából is szükség volt. A példából érzékelhető, hogy a valós helyzetnek semmi köze nem volt a refor27 Dr. Papanek Gábor - dr. Sárkány Péter - dr. Viszt Erzsébet: A nehéz pénzügyi helyzet rendezése iparvállalatainknál. MTA Ipargazdaságtana Kutatócsoport, 1986. Kézirat. 56
