Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út vetkezeti, alkatrészt, részterméket gyártó szféra között. A kevésbé szigorú árszabályozás alá eső területekről begyűrűző áremelkedéseket a szigorúbb árszabályozás alá eső általában nagyvállalati szféra kevésbé tudta továbbhárítani, s ez jövedelmezőségében is megmutatkozott. A realizálódó nyereségek sokkal inkább az adott területen érvényesülő árszabályozás módját, mint a hatékonyságot tükrözték, ami megkérdőjelezte a nyereség struktúrapolitikai döntéseket orientáló funkcióját. Hasonló problémák jelentkeztek a bérszabályozásban is, ahol a mező- gazdaság (mezőgazdasági szövetkezetek) terén egy laza, az iparvállalatok' terén viszont egy szoros bérszabályozást alakítottak ki. A jelzett ellentmondások és a reform az erősen teoretikus megközelítés miatt önmagában hordta a későbbi visszarendeződés lehetőségét, sőt elkerülhetetlenségét. A hatvanas évek közgazdasági útkeresései közül még meg kell említeni Liska Tibort (1925-1994), aki egy olyan társadalmi-gazdasági modell kialakításán dolgozott, amelyben a tulajdon, tehát egy vállalkozás irányítása is verseny tárgya. A modell alapvető emberi jognak tekinti a termelőeszközökkel való rendelkezést, amit nyílt versenyben lehet érvényesíteni. A modellben az államnak csak felvigyázó szerepe van. Az elgondolás azonban megmaradt a gondolatkísérlet szintjén, gyakorlati kipróbálására nem került sor. A gazdasági reform tapasztalatai A gazdasági mechanizmus reformja kétségtelenül rugalmasabbá tette a gazdaságot, az áruellátás javult, a gazdasági növekedés felgyorsult. A korábban hiányzó kis- és középvállalatok szerepét a termelőszövetkezetek melléküzemágai kezdték átvenni, amelyek eredeti feladata a mezőgazdasági termékek továbbfeldolgozása volt, de az iparvállalatok túlkoncentráltsága miatt jelentkező résztermékhiány (például öntvények, kötőelemek, egyszerűbb alkatrészek folyamatos hiánya) arra késztette a tsz-melléküzemágakat, hogy a nagyvállalatokat igyekeztek ellátni olyan alkatrészekkel és résztermékekkel, amelyek gyártása a nagyüzemben (a kis sorozatnagyság vagy profilidegen- ség miatt) nem volt gazdaságos. Ugyanakkor a reform nagymértékű jövedelemdifferenciálódást indított be, ami jelentős társadalmi feszültségekhez vezetett. A jövedelemdifferenciálódás egy része abból származott, hogy egy olyan gazdaságban, amelyet alapvetően a termékek (különösen az alkatrészek, résztermékek) hiánya jellemez, a termelők - a reform által biztosított szabadabb árképzés mellett és 31
