Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
vanas évek elején történtek a nagyarányú szervezeti összevonások, amelyek az iparvállalatok szervezeti struktúráját a későbbiekben meghatározták. Az új gazdaságfejlődési időszakban kedvezőek voltak a nemzetközi feltételek, s ezek lényégében a hetvenes évek közepéig maradtak fenn. Közülük kiemelhető a világgazdaság viszonylagos stabilitása, a világgazdaság és kereskedelem gyors növekedése, a nyersanyagok alacsony ára és kínálati bősége. Az 1962-es kubai válság után a szocialista és tőkés országok viszonyát általában az enyhülés jellemezte, ami kihatott a gazdasági kapcsolatokra, lehetővé téve a kölcsönösen előnyös áruforgalom gyors emelkedését. A KGST-országok számára kedvező feltétel volt az időszak legnagyobb részében a számukra kedvező arányú gép-nyersanyag-csere. A hatvanas évtizedben a nyersanyagok és félkész termékek szocialista importja még évi 10 százalékkal növekedett, és előnyösek voltak számunkra a külkereskedelmi árarányok, sőt cserearányaink a hatvanas évtizedben néhány százalékkal még javultak is. A külső tényezők mellett a gazdaságfejlesztés belső tényezői is kedvezően alakultak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében felszabaduló munkaerő jelentős része az iparba áramlott. Az itt foglalkoztatottak száma 1957 és 1969 között évi átlagban 3 százalékkal növekedett, biztosítva az ipar extenzív fejlesztését. A szocialista országokkal kötött egyezmények (különösen a Barátság I. kőolajvezeték 1964-es üzembe helyezése) lehetővé tették az energia (kőolaj) nagyarányú importját és egyes energia- igényes technológiai fázisok kihelyezését (timföld-alumínium egyezmények) és a leggazdaságtalanabb szénbányák bezárását. Ezek hatására lehetővé vált a fejlesztési források feldolgozóiparba való koncentrálása, s ennek meghatározó szerepe volt az ipar és ezen keresztül az egész gazdaság dinamikus növekedésében. Az életszínvonal gyors növekedése a hatvanas években A gazdaság dinamikus növekedése lehetővé tette az életszínvonal gyors emelkedését is. 1957 és 1967 között a lakosság egy főre jutó fogyasztása évi 4,2, az egy keresőre jutó reálbér évi 3 százalékos ütemben növekedett, és ebben az időszakban kezdődött el a tartós fogyasztási cikkek rendkívül gyors elterjedése is. A tíz évvel korábbi csaknem általános szegénységgel szemben viszonylag szélesebb rétegek jövedelmi helyzete számottevően javult (lásd 6-10. ábra). A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 23
