Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út sem halmozódott fel (ezért ezeknek az államoknak ma is alacsony a GDP- hez mért államadósságuk), Magyarország azonban kivétel volt, mert a központi költségvetésnek96 már 1990-ben is a GDP 67 százalékát elérő adóssága volt, amely a Nemzeti Bankkal szemben forintban állt fenn, és alig kellett érte kamatot fizetni. A költségvetés a rendszerváltáskor lényegében egyensúlyban volt, a radikális intézkedések (főleg az importliberalizáció, a csődtörvény, a támogatások leépítése) miatt tömeges csődök következtek be, és a csődbe ment vállalatok természetesen adót sem fizettek, ami jelentős költségvetési kiesést okozott. Ugyanakkor az 1991-es jegybanktörvény előírta, hogy az államháztartási hiány legfeljebb a bevételek 3%-ig fedezhető jegybanki kölcsönnel, az e feletti részt csak a pénzpiacokról lehet megfizetni. Ez azt jelentette, hogy épp az inflációs hullám csúcsán, piaci kamatozású állampapírokkal (kötvény, kincstárjegy) kezdték finanszírozni az államháztartási hiányt. A nem egy esetben 30 százalékos hozamot biztosító állampapírokkal való finanszírozás rakétaként növelte az államadósságot és az az után fizetett kamatokat. Az adósságot tovább növelte a bankszektor konszolidációjának finanszírozási igénye, amire azért került sor, mert a vállalati csődökkel a hitelező bankok is nehéz helyzetbe kerültek. A konszolidáció során a bankok összesen mintegy 400 milliárd forintos támogatást kaptak, ami az állam- adósságot növelte. 1990-ben az államadósság kamata még csak a GDP 2,7 százalékát tette ki, ami 1997-re elérte a 10,3 százalékot, ekkor az államháztartás bevételeinek 18 százaléka ment kamatfizetésekre, ez több volt, mint amennyit oktatásra és egészségügyre együttesen fordítottunk. A helyzetet tovább rontotta, hogy 1997-ben a költségvetés úgynevezett nulla kamatozású állományát (nullás állomány) kamatozó devizaadóssággá alakították át, amely tovább növelte a költségvetés kiadásait.97 96 Az államháztartás négy alrendszert foglal magában: a központi költségvetést, az ön- kormányzatokat, a társadalombiztosítást és az elkülönített állami alapokat. Az államháztartás e négy alrendszer adóssága együttvéve, de a gyakorlatban a központi költségvetés adóssága a meghatározó, és részletes adatokat csak erre vonatkozólag találni. 97 Nullás állomány: a külföldi hiteleket az MNB a költségvetés számláján forintban tartja nyilván. Ha a forint leértékelésre kerül, a hitelfelvétel dollárértéke nem változik, forintértéke viszont megnövekszik, ezért, hogy a mérleg egyensúlyban legyen, meg kell növelni a költségvetés tartozását. Az így keletkezett tartozás-növekedés az úgynevezett leértékelési 135
