Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A rendszerváltáshoz vezető út A rendszerváltozás előtt a Magyar Posta látta el az összes postai és táv- közlési szolgáltatást. A rendszerváltás után a távközlés önállósult, és a Magyar Postából való kiválása után létrejött a MATÁV Rt. A vállalatot az évtized közepén német és amerikai befektetőknek adták el. A MATÁV privatizációja volt talán az egyetlen a közüzemi szolgáltatók közül, amely valós előnnyel járt az ország számára, mert igen nagymértékben hozzájárult a korábban hazánkban meglehetősen elmaradott távközlés fejlesztéséhez. A kilencvenes években a vízellátás területén is napirendre került a tulajdonviszonyok átalakítása, amely két szakaszban történt. Az elsőben az 1991. évi vagyonátadási törvény alapján a közüzemi vagyon nagyobb része, mintegy 80 százaléka a települési önkormányzatok tulajdonába került. A folyamat második szakaszában, két-három év önálló üzemeltetési tapasztalat után, került sor a vízközműveket üzemeltető társaságok egy részének privatizációjára, amelynek során a vízszolgáltatók nagy része szintén külföldi tulajdonosoké lett. A közszolgáltatások teljesítményében is jelentkezik a rendszerváltás hatása, de nem olyan élesen, mint az ipar vagy a mezőgazdaság esetében. A villamosenergia-fogyasztás már 1988-tól hanyatlani kezdett, és 1993-ig mintegy 16 százalékkal esett vissza, majd lassan növekedett, és a kétezres évek közepén érte el újra a nyolcvanas évek közepének szintjét. A villa- mosenergia-termelés már korábban elmaradt a fogyasztástól, de az utóbbi visszaesésével a termelés fedezte, sőt egy darabig meg is haladta a hazai igényeket. A kilencvenes évek második felétől már új erőművi kapacitások nem léptek be, a növekvő igényeket egyre inkább az importtöbblet elégítette ki (4L ábra). A szállítási tevékenység a rendszerváltást követően nagymértékben visszaesett (42. ábra), és csak a kétezres évek elején az ipari export gyors növekedésével párhuzamosan lendült fel. A fentiekkel szemben a telekommunikáció a rendszerváltást követően tartósan, dinamikusan fejlődött, egyes években a 10%-ot is meghaladta a növekedés (lásd a 43. ábrát). A folyamatos fejlesztések eredményeként a közcélú telefonfővonal sűrűsége (100 főre jutó telefonvonal) az 1989. évi 9-ről, a 2000. év végéig 37-re emelkedett, ezzel megszűnt a Magyarországot évtizedeken keresztül jellemző elmaradás a távközlés terén. Később a mobil- telefonok terjedése miatt a száz főre jutó fővonalak száma csökkenni kezdett. 126
