Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
kedett. A Központi Bizottság arról is határozott, hogy a külkereskedelem „alanyi joggá” válik, ami azt jelentette, hogy bármely vállalat folytathatott külkereskedelmi tevékenységet. Ezt a határozatot azonban már az Antall- kormány hajtotta végre. Az importliberalizációt követően a külkereskedelmi egyensúly egy ideig még megmaradt, mert a termelés erőteljes visszaesése mérsékelte az ország importigényességét, később viszont a mutatók drámaian romlottak. 1993-ban és 1994-ben a folyó fizetési mérleg hiánya megközelítette a GDP 10 százalékát, aminek fő oka volt, hogy a magyar vállalatoknak minden átmenet nélkül a náluk sokkal erősebb, versenyképesebb nyugati termelőkkel kellett versenyezniük. A korlátozások leépítése nyomán megugrott import szignifikáns mértékben szorította ki a hazai termelést. Az importliberalizálás a hazai vállalatok védelme nélkül, sőt a forint nagymértékű reálfelértékelése mellett ment végbe, ami még inkább hozzájárult az importtermékek versenyképességének növeléséhez és a hazai termelés visszaeséséhez. Az Antall-kormány idején (1990-1993 között) a forint reálértékben 30 százalékkal értékelődött fel84 az euróhoz, illetve elődjéhez az ECU-höz (European Currency Unit) képest (20. ábra). A felértékelő monetáris politika a kormány antiinflációs törekvéséből fakadt, az importárak csökkentésével kívánták megakadályozni azt az inflációt, amely alapvetően nem az importárak növekedéséből, hanem az árliberalizációból, az ártámogatások leépítéséből (például az energiaárak esetében) származott. Az árliberalizáció és a támogatások leépítésének hatására 1989 és 1994 között, tehát öt év alatt, például a háztartási energia ára 4,4-szeresen, a szolgáltatások ára 3,3-szorosan nőtt (21. ábra). Ezen az árdinamikán a felértékelés nem sokat segített, hiszen az árnövekedés alapvetően nem az importárakkal volt összefüggésben, viszont nagymértékben hozzájárult a hazai ipar belföldi és külföldi versenyképességének romlásához. Ha például egy cég 1990-ben dollárexportján még 10%-os árbevétel arányos nyereséget ért el, akkor a felértékelődés hatására - egyéb feltételek változatlansága esetén A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út 84 A fogyasztói árbázison történő számítás a következő: hazai infláció indexe osztva az euró, illetve elődje az ECU inflációs indexével és ez az arány osztva az árfolyam indexével. 1990 és 1993 között a hazai fogyasztói árak 2,2-szeresre növekedtek az ECU/euróhoz képest, míg az árfolyam csak 1,7-szorosára változott (65 Ft-ról 108 Ft/euróra). 2,271,7 =1,3. 111
