Lóránt Károly (szerk.): A rendszerváltáshoz vezető út. Gazdaságpolitikai visszaemlékezések - RETÖRKI könyvek 7. (Lakitelek, 2015)
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út - Lóránt Károly: A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út
A gazdasági rendszerváltáshoz vezető út A privatizációs bevétel folyó árakon - a privatizációs periódusban - a GDP 1,8 százalékát tette ki, de voltak olyan évek, amikor ez az arány lényegesen magasabb volt, így 1993-ban a MATÁV privatizációjakor (5,1%) és 1995-ben az energiaszektor privatizációjakor (8,7%). Mint a 77. ábrából látható a privatizáció zöme a szocialista kormányok idején ment végbe elsősorban azért, mert eladták az Antall-kormány idején (1990-1993) még stratégiai jelentőségűnek és állami tulajdonban megtartandónak tekintett vállalatokat (például az energiaszektor vállalatait). Az első FIDESZ-kor- mány (1998-2001) is óvakodott eladni a még megmaradt stratégiai jelentőségű vállalatokat, ám a következő szocialista kormány tovább folytatta a korábbi politikáját, ekkor adták el a MÓL egy nagy részvénypakettjét (amit a második FIDESZ-kormány azután részben vissza is vásárolt), továbbá az Antenna Hungáriát és a Budapest Airportot. A privatizációs bevételek közel fele külföldi befektetőktől származott, és ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1995 és 1999 között 19 milliárd dollárról 10 milliárd dollárra csökkent az ország nettó külföldi adóssága (a csökkenés mintegy kétharmada tulajdonítható a privatizációs bevételeknek). Ugyanakkor a privatizációs folyamat során a magyar ipar nagy része megsemmisült, százéves iparágak mentek tönkre, vagy kerültek szinte teljes egészében külföldi kézre, a korábban megvolt műszaki kutatói bázist (kutatóintézeteket), különösen a vállalatokhoz kapcsolódó alkalmazott kutatás nagy részét is, a vállalatokkal párhuzamosan felszámolták. Az Antall-kormány hivatali időszakának végén a nemzetgazdaság egészének (a jegyzett tőke alapján számítva) mintegy egyötöde volt külföldi kézben, de ez az arány egyes iparágaknál sokkal magasabb volt, így az élelmiszeripar közel fele, a vegyipar, gépipar, építőipar egyharmada került külföldi tulajdonba. Később a további privatizáció és a működő tőke beáramlása nyomán ez az arány jelentősen tovább növekedett. A 2010. évre vonatkozó társasági adóbevallás alapján készített statisztika szerint addigra a vállalati szféra nettó árbevételének több mint a felét, exportjának háromnegyed részét a külföldi tulajdonú vállalatok adták, ugyanakkor a foglalkoztatásban lényegesen kisebb volt a súlyuk, mindössze 25 százalék. Egyes feldolgozóipari ágazatokban (vegyipar, kohászat, számítógép, elektronikai ipar és különösen a járműipar és pénzügyi szolgáltatás) ez az arány eléri a 80-90 százalékot (2. táblázat). 103