Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Halmy Kund: MSZMP-ből MSZP. Diktatúrából demokráciába: szocialista evolúció Magyarországon.
A politikai túlélés művészete sorok ezek, különösen, ha a szocialista magyar vezetés évtizedek óta jelen lévő, gyakorlatilag a Kádár-korszak fennállása óta állandóan fel-feltörő, majd elbukó reformigyekezetét vette figyelembe a japán pártvezető. (Mint utólag sokak számára kiderült, a szocializmus - mivel működésképtelen társadalomszervező ideológia nem más, mint folyamatos reformok sorozata, igyekezvén megreformálni a megreformálhatatlant.) A késő Kádár-kori párt rendszerreformer taktikáját és kommunikációs stratégiáját utólag nem egyszerű fő csapásirányokra osztani, mégis meg kell kísérelni az argumentálok megnyilvánulásait - konkrét rendezőelvet alkalmazva - csoportosítani a politikai kérdések köré. A tanulmány további fejezeteit ezek a kérdéskörök alkotják: a piac- gazdasághoz, a kapitalizmushoz, a privatizációhoz, a demokratikus jogállamhoz, valamint a nagy nemzetközi szervezetekhez (pl. VSZ, EGK, NATO, KGST) való pártviszonyulást, stratégiát elemzem. A legfontosabb vizsgált orgánumok a következők: Népszabadság, Heti Világgazdaság, Magyarország, Magyar Hírlap, ezeken túl a pártstratégia nyomon követhető a Magyar Nemzetben is, illetve később a Világ című hetilap is a vizsgálat tárgya lesz. A politikai, jogi és gazdasági rendszer megváltoztatásának folyamatáról, a párt álláspontjáról elsősorban a Népszabadság ad hírt, de ezen a helyen egy elsődleges megfigyelésről tennék említést, ez pedig a Reform című magazin szerepe és helyzete. Az 1988 szeptemberében induló újság érdekes helyet foglal el a magyar sajtótörténet oldalain. Az 1990-ig tartó periódus feltűnő jelensége, hogy amíg a Népszabadság a hivatalos, megszokott retorikát hozta, mely hemzseg a vaskalapos, sokszor üres szocialista toposzoktól, és atyai jó tanácsoktól, valamint az irányelvek propagálásától, addig a Reform döbbenetesen hűen jeleníti meg azt a bizonyos rendszerváltoztató hangulatot, amelyre oly sokan emlékeznek ma nagyon plasztikusan és jó érzésekkel. Már az 1988 őszi számoktól kezdve nagyon korszerű, kissé bulvár hangvételű cikkekben tájékoztatja az olvasókat a „reformok” állásáról, sőt - a többi orgánummal ellentétben - az ellenzéki pártok fellépéséről és tevékenységéről is rendszeresen hírt ad. A színes, és a megszokotthoz képest igényes kivitelezése miatt is figyelemfelkeltő lappal kapcsolatban azonban felmerül egy komoly, így utólag tisztázandó probléma. Tudniillik úgy tűnik, hogy az újság alapításának, indulásának és működtetésének legfőbb célja, mintegy vezérmotívuma, hogy népszerű, lendületes és fiatalos stílusban kommunikálja azt, 62
