Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
A politikai túlélés művészete tartozó szervek teljes létszámának 10,6%-át jelentette. Az elbocsátottak jelentős része a nem fizikai, azaz nem termelő tevékenységet folytató dolgozók közül került ki. Ezek pontos arányát a tanulmány nem jelöli meg. A felháborodást keltő esemény a sajtóban csak több mint egy héttel később, február 14-én jelent meg a Kisalföld című napilapban. Ezt követően február 23-án nagy cikk, március 4-én négyhasábos interjú, majd több kisebb sajtóközlemény is megjelent a Kisalföldben a létszámcsökkentésekről. Az elbocsátások első ütemét négy további ütem követte csak a RÁBA Vagon- és Gépgyárban, de a vállalat nem maradt egyedül a munkaerő racionalizálását célzó intézkedéseivel. A térségben nemsokára követte a Graboplast, a kapuvári vagongyár, a húsgyár, a Ciklámen Ktsz, a Szabóipari Szövetkezet, valamint a Vas-, Villamos- és Szolgáltatóipari Szövetkezet, továbbá jó néhány Győr környéki téesz is. Ezekben jóval kisebb mértékű, de összlétszámúkat tekintve mégiscsak jelentős elbocsátások történtek 1979- ben. A RÁBA vezetősége február végéig keresztülvitte a szakszervezet és a helyi pártszervek mindenfajta támogatása nélkül az elbocsátások második hullámát, majd május végéig megvalósították az eredeti tervezet mind a négy ütemét. Ennek értelmében a létszám-felülvizsgálat összesen 1281 főt érintett a vállalatnál, közülük 344 főt a vállalaton belül helyeztek át más tevékenységi területre, 937 főt pedig a RÁBA nem foglalkoztatott tovább.30 Az elbocsátási hullám tehát csaknem ezer dolgozót hagyott állás nélkül és további foglalkoztatásukról semmilyen további tervezet vagy központi intézkedés nem rendelkezett. A létszám-felülvizsgálat két legfontosabb célkitűzése a hivatalos és sajtóközlemények szerint a bérfejlesztési lehetőségek növelése és a munkafegyelem megszigorítása volt. Fontos megjegyezni, hogy a vagongyárban a hatvanas évek vége óta zajló ütemes gépesítések és innovációk is szükségessé tették az alkalmazotti állomány szakmai struktúrájának jelentős átalakítását. Az elbocsátások elsősorban a nem termelői munkát végző állomány csökkentését célozták, de a fizikai, avagy termelő munkát végző dolgozók egy részétől is megváltak nem megfelelő munkafegyelem vagy elégtelen szakmai felkészültség miatt, amelyet az új gépsorok alkalmazása igé30 Fazekas Károly - Köllő János: Az 1979. évi vagongyári elbocsátások. In: Győri Tanulmányok 10. Győr Megyei Város Tanácsa, 1989, 157. p. 34
