Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust Az emberi természet már csak olyan, hogy a kemény, nyilvánvaló represszióval, elnyomással szemben akár élete árán is fellép, mert nincs más kiútja; s ilyen esetben egy csapásra lehet megszabadulni egy totálisan elnyomó rendszertől (lásd az 1956-os forradalom néhány győzelmes napját, vagy napjainkban az ukrán felkelők győzelmét). Ám a félig ilyen, félig olyan vegyes rendszerek, a féldiktatúrák elbizonytalanítják a benne résztvevőket abból a szempontból, hogy meg kell-e szabadulni a rendszertől, vagy egyes elemeihez mégis ragaszkodni kell. Ez olyan, mint a magánéletben a házasság: ha világos „képletek” állnak fent, például, ha az egyik fél sorozatosan megcsalja a másikat, a férfi súlyosan agresszív vagy a nő hisztérikus, akkor a válás elkerülhetetlen, ha azonban a „nem túl jó, de azért nem is olyan nagyon rossz” érzete uralkodik a házasfeleken, akkor akár egy életet is képesek végigvergődni egymással félmegoldásokkal és félboldogsággal. Az MSZMP-MSZP éppen ezt, a Kádár-korszak „vegyes” jellegét, lát- szat-szerethetőségét használta ki, hiszen tudta, hogy a románokkal, bolgárokkal, csehekkel, lengyelekkel, szlovákokkal, balti államok polgáraival szemben a magyar emberek nosztalgiát éreznek a nyugati hitelekből fenntartott kádárizmus látszat-világa iránt. Az MSZP élt és visszaélt a kádárizmussal; ránk hagyott egy olyan, erősen tapadó, nyúlós-nyálkás, nehezen lerázható világot, amely diktatúrának talán elviselhető, a demokráciától viszont éppen a legfontosabb emberi, mentális tartalmakat szívja el - s így belülről rohasztja a rendszert. A szocialisták a kádárizmus, e kártékony örökség átemelésével 25 éven át lehetetlenítették, hogy a demokrácia magva és veleje, a népszuverenitás letéteményese, a civil társadalom és vele az állampolgári öntudat létrejöjjön Magyarországon. Magyarországon megmaradt az etatizmus és az elitizmus, megmaradt az a gondolkodásmód, hogy mindent az állam dönt el és a polgárok, a civilek nem mások, mint szánalmas alattvalók, akiknek nincs joguk a „nagy dolgokba” való beleszólásra. Megmaradt az, a diktatúrákra jellemző szereposztás, hogy a polgárok nem hiszik el, hogy jogaik vannak és hogy bármibe beleszólhatnak, és sajnos megmaradt az a politikai elit-magatartás is, amely lenézi és semmibe veszi a civil kezdeményezéseket, az állampolgári kontrollt. Megállapíthatjuk: a szocialisták világos döntést hoztak a rendszerváltás hajnalán: azzal, hogy a kádárizmus és a kádári mentalitás fennmaradását segítették elő az elmúlt huszonöt-huszonhét évben, saját hatalmi, gazdasági és egzisztenciális érdekeiket a demokrácia érdekei elé helyezték. Az elmúlt 341
