Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete indul ki, hogy a magántulajdon működtetéséhez az állami tulajdonhoz szokott, azon szocializálódott MSZP-s vállalatvezetői réteg ért a legjobban. Ez meglehetősen cinikus érvelés volt, de sokak számára mégis meggyőzően hangzott, különösen azok számára, akik a szocialistáknak ab ovo mindent el akartak hinni. 3. Az MSZMP-MSZP jóvoltából az átmenet (rendszerváltás) békésen, tárgyalásos úton, kiegyezések során keresztül zajlott le, és ez nagy érték. A szocialisták jó érzékkel a saját érdemeiknek, visszafogottságuknak és önmérsékletüknek tulajdonították, hogy a rendszerváltás nem véres tüntetéseken keresztül, nem forradalom által, hanem békésen, vértelenül, irányított formában bonyolódott le. Gál Zoltán például az 1994-es elsöprő szocialista győzelem után arról beszélt, hogy „az MSZP politikáját ugyanaz az önmérséklet jellemzi majd, mint amely jellemezte '89 óta. A kormányzáshoz ugyanis nemcsak mandátumok kellenek, hanem minél szélesebb társadalmi támogatás is szükséges. (...) Tehát nem lesz tavaszi nagytakarítás, nem lesz semmilyen takarítás. ”29 A Népszabadság pedig ugyanebben az időben így írt: „Az 1990-ben leköszönt, rövid ideig irányító, de hosszan előre látó Né- meth-kormány mindmáig tartó népszerűsége talán éppen ott keresendő, hogy megérezte, nem harcból kell több, hanem - végre - jövőből. (...) bizalmat és társakat keresett az úton (...) nem lehet kijátszani az embereket egymás ellen semmilyen ködös ideológia, rövid távú pártpolitikai előny vagy vélt távoli cél érdekében. ”30 Roppant érdekes fejtegetés ez, különösen azt tudva, hogy ha volt valamilyen párt, amelyik évtizedekig egy ködös ideológia vagy vélt távoli cél szellemében próbálta átalakítani Magyarországot, az éppenséggel az MSZP jogelődje, az MSZMP - és előtte persze a Rákosi- féle kommunista párt - volt. Halmy Kund joggal állapítja meg: „Ez az érvelés, ami a magyarországi baloldalt a megbékélés, az árokbetemetés, és felelős gondolkodás kizárólagos letéteményeseként határozza meg, a későbbiekben rendszeresen visszaköszön, sőt vezérmotívumává válik a baloldali kampányoknak. ”31 32 29 Halmy Kund: Diktatúrából demokráciába III., 235. p. 30 Halmy Kund: uo., 236. p. 31 Halmy Kund: uo., 236. p. 32 Orosz Tímea: Az MSZMP MSZP-vé alakulásának útja. 114. p. 312
