Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Fricz Tamás: A szocialisták átmentették a kádárizmust
A politikai túlélés művészete musunk, de nagymértékben a posztkommunisták által meghatározott tartalmú és stílusú demokráciánk és kapitalizmusunk van. S hogy az állampárti elit hatalomátmentő törekvéseit nem mindig a legtisztább erkölcsi elvek mentén valósította meg, arra a legékesebb példa a Magyar Szocialista Párt, az MSZP megalakulása 1989. október 7-én. A kádári elit (akárcsak a lengyel állampárti elit) valóban igyekezett - a fenti értelemben - elsajátítani, „magáévá tenni” a demokratizációt (szemben például a csehszlovák vagy a keletnémet kommunistákkal); ebből viszont logikusan következett volna, hogy az 1989. október 6-9. közötti rendkívüli kongresszuson jogilag megszüntetik az MSZMP-t és új pártként létrehozzák az MSZP-t. Ám mégsem ezt tették. Az MSZP az MSZMP jogutódaként jött létre, nyilvánvalóan azért, hogy ilyen módon is megőrizhessék a párt ingatlan- és egyéb vagyonát. Ez azonban a hatalomátmentéssel összefüggő, szigorúan pragmatikus döntés volt, s nem pedig elvi - ha tetszik erkölcsi - alapú döntés. Mi következik ebből? Az a sajátos helyzet, hogy az MSZP még 2014-ben is annak az MSZMP-nek a jogfolytonos utódja, amely párt verte le az 1956-os forradalmat és vezetett be újból diktatúrát. Ez túl nagy árnak tűnik ahhoz képest, hogy egy tiszta, jogilag is világos megújulásnak szimbolikus jelentősége lehetett volna. így tehát nagyon erősen ellentmondásos az, amit a pártállami elit - ellenzék - társadalom háromszögben a pártállami elit stratégiájáról és cselekvéséről mondhatunk. Mint egy bukott rendszer képviselői, elfogadták, hogy a rendszerváltás, a demokratizáció és a piacgazdaság elkerülhetetlen, ám képtelenek voltak annak belátására, hogy az új rendben új szereplőknek, új magatartásoknak, új erkölcsiségnek és lelki alkatnak kell megjelennie. Azzal, hogy az új rendszernek is a meghatározó szereplőivé, szubjektumává akartak válni, korlátozták és mind a mai napig korlátozzák az új mentalitás, magatartásforma kialakulását - s ez feltétlenül az MSZP-s kádári elit negatív történelmi felelőssége. Kérdés azonban, hogy vajon mit tett az immáron kormányzati hatalomhoz is jutó ellenzék a régi rendszer felelőseinek elszámoltatása, illetve a politikai, államigazgatási, gazdasági és egyéb szférákban az elitcsere érdekében? Összességében azt mondhatjuk, hogy nem sokat. Holott mind a demokrácia megszilárdításának szempontjából, mind erkölcsi és politikai okokból, mind racionális megfontolásokból is indokolt lett volna a régi elit és a nómenklatúra háttérbe szorítása a rendszerváltó években, 1990-1992 táján. Ráadásul az emberek, a társadalom sem zárkózott 302
