Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
lenyomatainak gyűjteménye jött létre, melynek csak egy része került be a szövegtestbe, a többi szövegrészlet az eddigi tanulmányok „melléktermékeivel” együtt külön adatbázis részét képezi. A témák megközelítése során egyértelművé vált, hogy az addig erősen pártorientált, direktben politizáló hírlapok elkötelezettsége részint lazult, tartalmuk és az írások lényege hígult - ez például mind a mai napig megfigyelhető folyamat a Népszabadságnál, a Népszavánál és a 168 óránál is. Ugyanakkor - talán a kommunikációs stratégia részeként - megfigyelhető a fogalmazásmód és az érveléstechnika finomodása, ha úgy tetszik a rafinéria fejlődése ezekben az orgánumokban. A vezérmotívumokat megragadó vélemények hangadói, a vezető publicisták írásai talán még többet nyomtak a latban, mint a sűrűn és mantraszerűen nyilatkozó politikusok. Ezenkívül nagyon lényegessé váltak a hírkommentárok, melyek indirekt módon befolyásolták az olvasók gondolkodását, és ennek a mai napig növekvő jelentősége van. A kilencvenes évek második felében pedig megjelentek az internetes hírportálok, amelyek már kifejezetten a hírek tálalására és kommentálására épültek, a vezércikk jellegű írások elkezdtek visszaszorulni, illetve külön biogokra kerülni. Itt azonban már olyan nagyszámú írás, és szinte valós időben zajló kommentár jelent meg, ami nem könnyíti meg a későbbi időszakok elemzőinek dolgát. További fontos jelenség, hogy a vizsgált időszakban a szocialista és liberális sajtó szinte véglegesen összeforrott, majdnem szétválaszthatatlanul egyneművé vált. Akár a koalíció, a sajtó is - az 1989-es, illetve az 1990 és 1994 közötti időszak látszólagos különválását leszámítva - összenőtt, voltaképpen önmagával, hiszen azt jobboldali, nemzeti körökben senki sem vette komolyan, hogy az SZDSZ korábban egy valóban antikommunista párt lett volna, és nem a kommunista párt tagságának, illetve holdudvarának leánygyermeke. Az elektronikus média frontján - különösen az eleinte rendkívül szabályozatlan formában működő kereskedelmi televízióknál - ez mindvégig nyomon követhető volt. Egyrészt az ún. balliberális értelmiségiek minden létező felületen publikálták, másrészről a különböző pártállású, de a Hom-kormányban szerepet kapó politikusok, miniszterek megjelenítésében nem tettek különbséget a baloldali orgánumok. Ugyanez igaz volt az Orbán-kormány időszakában is, csak erős negatív kritikai, támadó attitűd megjelenésével. A politikai túlélés művészete 280
