Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
A politikai túlélés művészete 9. Ügynöklisták újbóli előkerülése, a Kenedi-bizottságok Az ügynökkérdés az egyik leginkább kényes, egyúttal sokakat érdeklő, érintő kérdés a magyar közelmúlttal kapcsolatban. Olyan téma, amelyet nem lehet elválasztani a kommunista-szocialista rendszert követő igazságtétel elmaradásának problematikájától. A szocializmus bűneinek és bűnelkövetőinek hagymahéj szerűen elhelyezkedő rétegei közül talán a legkényesebb, legbelsőbb két réteg az ügynökök - besúgók -, illetve tartótisztjeik köre. Ők azok, akiknek sorsa összefonódott, és a legjobban jellemezte a pártállami rendszer mibenlétét és működésének zálogát. Az ügynökök teljes körének felderítése kétséges, hogy valaha is sikerülhet, ugyanakkor további kérdéseket vet fel a kutatás eredményessége, pontossága és hatékonysága, és a nemzet további sorsának egészére gyakorolt hatása. Évtizedek távlatából valószínűtlennek tűnik a teljes igazság megismerése (ez bármilyen, kevésbé kényes területen is valószínűtlen), a részigazságok kidomborítása, túlhangsúlyozása pedig folyamatosan lehetőséget biztosít a nemtelen politikai haszonszerzésnek, és az adatokkal való sáfárkodásnak. Ezt a problémát a rendszerváltás óta megjelenő, egymással vívó és vívódó pártnyilatkozatokon keresztül, a részérdekeken belül megjelenő ellentmondásként jól érzékelhetjük. Ezt tudomásul véve megállapítható, hogy a közgondolkodást jelentős mértékben befolyásoló témakörről van szó, mely a szépirodalomtól kezdve a természettudományos életig mindenütt jelentkezett az utóbbi huszonöt évben. A bűnös és áldozat közötti különbségtétel ennél a problémánál nem egyértelmű. A felelősség elkenése sajnos a győztesek logikájához hozzá tartozik, a beteljesedéshez - jelen esetben a „rendszerváltás” zavartalan lebonyolításához - szükség volt a bizonytalanság és a tisztázatlan helyzet fenntartására. A legnagyobb probléma, hogy ennek gyakorlati megnyilvánulásai is voltak, méghozzá ütemesen, és megfelelő előkészítettséggel. A hírszerzés vezetője, Dercze István nyíltan ki is mondta egy 1990. január közepi értekezleten: ,,»A hírszerzést és az országot kompromittáló anyagokat, aktív intézkedési dossziékat, valamint azokat, amelyek rossz fényt vethetnének ránk, meg kell semmisíteni.« A hírszerzés főnökének kijelentése azért is figyelemre méltó, mert az úgynevezett Dunagate-ügy 1990. január eleji kirobba276