Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
Sok elemző hajlamos az őszödi beszéd következményeit előre megrendezett színjátéknak tartani, de a politikai szükségszerűség és más logikai lépések nem ezt a magyarázatot erősítik. A sokkoló események miatt a baloldal kommunikációs csatornáin érkező nyilatkozatokra, és a publicisztikákban megjelenő tartalmakra is a mérsékelt, sőt csalódott hangvétel volt a jellemző. „Nehéz ilyen pillanatban önmérsékeltre inteni a küzdelembe belehergelődött elitcsoportokat. Nehéz azt mondani Gyurcsánynak, hogy nem bölcs dolog nemzeti radikálisként stig- matizálva az európai progresszióból kirekeszteni a magyar jobboldal túlnyomó részét. És nehéz azt mondani a jobboldalnak, hogy az ország számára a jelen helyzetben az uniós csatlakozás jelentette felzárkózási lehetőség kapujában fontosabb az, hogy élni tudjon a történelmi eséllyel, mint az, hogy a kormányon lévők illegitimmé tételével megpróbálják illegitimmé tenni a parlamenti választásokat. Politikáról szóló magánbeszélgetésekben egyre gyakrabban hallom: le kell cserélni a ma hatalmon lévő elitcsoportokat, mert magatartásukkal zsákutcába viszik az országot. Sokaknak talán rokonszenves, de naiv és békés úton megvalósíthatatlan gondolat ez: nincs kire lecserélni őket. Ha valamiben reménykedni lehet, az nem más, mint hogy jobb belátásra térnek; elfogadják, hogy az ország előbbre jutása fontosabb annál, hogy éppen ki van hatalmon. Hazudhatnak ugyanis nekünk. Lehet abból politikatudományt csinálni, hogy melyik hónapban, ki, milyen kommunikációs trükkel fordította a maga javára a közvélekedést. Lehet bennünket gyereknek, tudatlannak nézni; az adott pillanatban valamit elhiszünk, mást nem. Elhisszük, mert a győztesek közé szeretnénk tartozni, hogy dübörög a gazdaság, hogy versenyképesek vagyunk, és nem hisszük el, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. De előbb-utóbb eljön az igazság pillanata, amikor kiderül, hogy nemcsak az egyik, hanem mindkét állítás hazugság volt, és akkor egy jó darabig nem hiszünk el semmit. Azt sem, ami igaz. A demokráciában annál nagyobb kárt politika nem okozhat, mint ha a polgárok elveszítik benne a bizalmukat: ha nem akarnak partnerek lenni semmiben - abban sem, ami hosszú távon a javukat, jövőjüket szolgálná. ”105 A rendszerváltás óta eltelt időszakban (és a baloldalon azelőtt sem) nem volt még olyan tónusú írás, amely ekkora bizonytalanságot és döbbenetét árult volna el, mint az akkori publikációk hangvétele. III. 1994-2010. Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” 105 Tanács István: Az igazság pillanata. Népszabadság, 2006. szeptember 18., 3. p. 271
