Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
A politikai túlélés művészete Elemzőmunkánk során célkitűzéseink között szerepelt 1988 májusától kezdődően az MSZMP, illetve később az MSZP ideológiai változásának vizsgálata a nyilvánosság előtt tartott politikai beszédek alapján. A hagyományos kutatási és elemzési módszereink mellett szeretnénk a modem adatfeldolgozási eszközöket felhasználva bizonyos kvantitatív vizsgálatot is végezni. Végigolvasva a pártértekezleti jegyzőkönyveket, exceltáblázatban összegyűjtöttük a legfontosabb politikai témákat, és előfordulásuk gyakoriságát oszlopdiagramban ábrázoltuk. Ennek segítségével képet kaphatunk az MSZMP és annak utódpártja kifelé felépített imázsának változásáról, hiszen ezáltal számszerűen is ki tudjuk mutatni a párt politikai kommunikációs stratégiáját, logikáját, rámutathatunk az esetleges következetlenségekre és ellentmondásokra. A diagramok nem tartalmazzák, kik szólaltak fel az egyes értekezleteken, de a személyi kérdés jelenleg nem is feladatunk. Erre csak olyan esetekben térünk ki, ha valami érdekes összefüggésre bukkanunk, azonban szisztematikusan ebben a tanulmányban nem tárgyaljuk. Amint az első ábrán a magasabb oszlopokból is kiderül, Aczél György kivételével minden felszólaló - még Kádár János is - szót emelt a strukturális változások mellett mind a gazdaságban, mind pedig az államapparátusban, illetve ezzel összefüggésben a vezetésben történő személyi és illetékességi körökben történő módosítások szükségességét is elismerik. Ennek mibenlétéről azonban egyelőre nem esik szó, hiszen akkor annak mértékéről is tárgyalni kellett volna, ami ekkor azonban még nem volt időszerű. Az események irányításának lehetősége azonban itt már láthatóan kicsúszott a pártvezetés kezéből, és bár ekkor még előre megírt - és nyilván cenzúrázott - beszédek hangzottak el, az már nem állítható, hogy az értekezlet egy pontosan megszerkesztett forgatókönyv szerint zajlana. Nem érzékelhető az sem, hogy az eddig a nyilvánosság felé közvetített imázst igyekeznének fenntartani és egy tudatosan formált képe lenne a pártértekezletnek. Bár összehívása tudatos volt és meghatározott céllal történt, a polgárokra gyakorolt hatásával nem voltak tisztában, és nem világos a kép, mi következik ezután. A második leggyakrabban megemlített probléma 1988 májusában a nyilvánosság minél nagyobb mértékű bevonása a közélet és a politika kérdéseibe. Egy erősen depolitizált szocialista társadalomban, ahol évtizedek 26
