Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
A politikai túlélés művészete A belső vélemények határozott örömöt fejeztek ki, a baloldali sajtó pedig felhőtlen boldogságot sugárzott, és - természetesen - kisajátította a sikert. „Hárommillióéin igent mondtak az unióra, és ennyien még egy európai mértékkel mérve is tisztességes és szokásos hetvenszázalékos részvétel mellett is bevitték volna az országot. És »igenből« is több lett volna, ha a hivatalos propaganda nem feszültségmentesít, ha nem fosztja meg minden megfontolás és mérlegelés lehetőségétől a szavazást. Sokan tán azért nem mentek el, mert azt gondolták, eleve elrendeltetett (...) Megint egy fátum, amely nélkülünk is elvégzi a dolgát. De a hárommillió balra (ott volt a lapon az »igen«) voksoló is azt gondolhatja, elvégezte, amit kellett. A legrosszabb - amellyel már oly bizalmas a viszonyunk -jó darabig nem történhet meg velünk. A politika nem gyűrheti le a társadalmat. Ez a hiteles ígéret. ”100 Leplezetlenül „baloldali” szavazatnak tartották az uniós voksokat, és úgy érezték, a legrosszabbtól - kimondatlanul is a jobbratolódástól, a szélsőjobb térnyerésétől - megmenekültek. Jellegzetes érv a politika felelőssé tétele és veszélyforrásként való feltüntetése. Ez kapcsolódik ahhoz az érvrendszerhez, melyben a politikusok (többnyire jogászok) hatalomgyakorlását vetik össze (negatív előjellel) a közgazdászok, gazdasági szakemberek irányításával (amely általában pozitívként jelenik meg). Ez is egy jobboldali-baloldali dichotómia, melyet ritkábban említünk, de a baloldali publicisztika gyakorta használja úgy is, mint felülről vezérlő (dilettáns), illetve szakértő (technokrata) szembenállást. A csatlakozás felett érzett öröm egészen elragadtatott gondolatok kifejezésére is sarkallta a kommunikációt meghatározó publicistákat. „Nagy valószínűséggel európai uniós nyugdíjas leszek, ha eljön az ideje. Szoktam ilyeneket látni például a kiskunmajsai gyógyfürdő mellett felépült pazar üdülőfaluban, vagy olykor Sárváron és Bükfürdőn, amint a reumás tagjaikat áztatják a gyógyvízben. (...) Megvallom, nagyon tetszik nekem a német és osztrák nyugdíjasok életmódja. (...) Tetszik ezeknek az európai nyugdíjasoknak a nyugalma is. Miközben én interjúról sajtótájékoztatóra loholok, és olyan emberekkel találkozom, akik szintén feszülten rohannak egyik helyről a másikra, ezeken az idős embereken látszik: úgy szerezték meg a mostani szép és erős nyugdíjukat, hogy olyan nagyon stresszes életet 100 Nagy N. Péter: Igen. Népszabadság, április 14., 3. p. 268
