Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
A politikai túlélés művészete A polgári körök kialakítását, és Hende Csaba felkérését a kabinetfőnökségre a centralizációs manőverekre kiváló példaként lehetett felhozni. „»Nem fogja megbánni, hogy engem választott« - a HVG-nek adott korábbi nyilatkozata szerint ezt ígérte Hende Csaba az 1998-as országgyűlési választások után Dávid Ibolyának, amikor az MDF elnöke, az igazságügyminiszteri poszt várományosaként, felajánlotta neki a tárca politikai állam- titkári székét (HVG, 2001. április 14.) A Dávid javaslatára utóbb az MDF általános alelnökének is megválasztott Hende a múlt hétig nem is okozott csalódást, ám Orbán Viktor hívó szavának nem tudott ellenállni. A volt miniszterelnök azt ajánlotta neki, ő lehet a polgári körök mozgalmának kabinetfőnöke, amire Hende - aki a HVG-nek nem kívánt nyilatkozni - úgy mondott igent, hogy Dávid Ibolyát már csak döntése eredményéről értesítette. Egyúttal azonnali hatállyal lemondott az MDF alelnöki posztjáról, és bejelentette, távozik az elnökségből. A múlt hét közepén pedig már el is foglalta új állomáshelyét a Fidesz - MPP Lendvai utcai székházában. ”95 A HVG egyébiránt hozta mértéktartó formáját, nem közölt túlterhelt kommentárokat a kormányváltással kapcsolatban. A jobboldali média központjai mindeközben folyamatos védekezésre kényszerültek, mialatt sorra születtek az összefoglaló tanulmányok és a rö- videbb, de lényeglátó írások, melyek kétségbeesetten próbálták tartani a lelket a nemzeti szavazótáborban, és megmagyarázni a leköszönő kormány eredeti szándékait. „Az ország az előző négy évben elindult a polgári nemzetegyesítés megteremtése felé vezető úton. E négy év alatt nem a nemzeti múlt kisajátítása, hanem épp ellenkezőleg, a nemzeti múlt és a nemzeti jelképek demokratikus birtokbavétele történt. Ennek üzenete: a magyar nemzeti múlt, a Szent Korona, szemben a két világháború között is érvényes wer- bőczyánus társadalomfelfogással, kivétel nélkül mindenkié. A Fidesz-kor- mány a nemesi múlt ereklyéit nem múzeumi kellékeknek, hanem a múlt mai, demokratikus kornak megfelelő átéléséhez alkalmassá tett jelképnek tekinti. Biztosak lehetünk abban, hogy Werbőczy menten nemesi kardjába dőlt volna, ha látta volna, miként viszi egy nem nemesi fiú a Szent Koronát a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. A Fideszt árokásással és arroganciával vádolok megfeledkeznek arról a tényről is, hogy a polgári összefogás egy árkot már biztosan betemetett: a parasztokat (a kisgazdákat) beemelte a po95 Dobszay János: A körök négyszögesítése. HVG, 2002. június 15., 91. p. 264
