Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után

tették a politikai csatározások, ütemesen készültek a felgyorsuló szövetségi ritmus felvételére, a csatlakozással járó feladatok elvégzésére. A következő szemelvény jól összefoglalja azt a szellemiséget, és azt a fajta megelégedést, ami baloldali körökben tapasztalható és irányadó volt. Mától tizennyolc új szövetségesünk van. Magyarország bekerült a világ legerősebb biztonsági koalíciójába, amely bizonyítottan kész és képes megvédeni a tagállamok területi épségét. Rideg számítással igazolható, hogy hazánk a lehető leggazdaságosabb módon jut az elérhető legnagyobb védelemhez: az atlanti költségvetésben a 0,65 százalékos magyar hozzájárulásért cserébe szükség esetén a katonailag és anyagilag legerősebb államok sietnek segítségünkre.

Az viszont pénzben nem is kifejezhető előny, hogy a NATO révén a belátható jövőben bizonyosnak látszik: nem lesz szükségünk ilyen segítségre. Az atlanti szövetség a történelem első olyan katonai államkoalíciója, amely egyazon táborban tartja a Magyarország és környéke számára fontos hatalmakat. Nincs egyik vagy másik oldal, így nem is váltunk »oldalt«; nem sodródhatunk ismét a vesztesek közé. Sőt a NATO-orosz állandó partnerségi tanács révén olyan helyzet alakul ki, hogy földrészünk nyugati és keleti fele nincs egymással stratégiai ellentétben, nem szorít minket harapófogóba. Kimondható, hogy hazánknak történelmünkben először nincs igazán ellensége - és csak kisebb részben azért, mert a NATO eleve kilátástalanná teszi az ellenséges szándék kialakulását. (...) A NATO nem csupán földrajzilag, hanem funkcionálisan is szélesedik. Hogy miként, az csak az elkövetkező években derül ki pontosan. Ez már részben tőlünk is függ. A mai világban már nem lehet végvárakkal és ütközőzónákkal védekezni, Magyarország sem arra kell, hogy a Nyugat védőbástyája legyen. Hanem arra, hogy a nagyobb Nyugat része legyen. Erkölcsi »számítással« is belátható, hogy a széles, minél teljesebb értelemben vett biztonság kedvéért lépünk be, s ugyanezért üdvözölnek bennünket Atlantikában. ”81 Füzes Oszkár kellően megvilágítja a csatlakozás értelmét és távlatait, mégis különös olvasni a Népszabadság - korábbival nagyban azonos - szerkesztőgárdájának irányváltását, és stílusmódosulását. Az előző cikkhez hasonló írások egy évtizeddel korábban a Moszkva felé tanúsított lojalitás irányába mutattak, Atlantikától - amint az előző fejezetekben felidéztük - óva intettek,

III. 1994-2010. Halmy Kund: „Miénk itt a tér.”

81 Füzes Oszkár: Atlantika. Népszabadság, 1999. március 12., 3. p.

253