Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)

III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után

„A 170 milliárd forintból egy forintot sem engedhetünk — sulykolják a polgárok agyába immáron két hete, nap nap után a kormány tagjai, holott épp a kormány szolgáltat példát arra, hogy a számmisztifikálásnak nem sok teteje van. Az idei takarékossági penzumot - legalább is az 1995. évi pótköltségvetésben írottak erre utalnak - a pénzügyesek például egy korábbi, az

1994. évi pótköltségvetést megelőző állapothoz viszonyítva lőtték be: »Az államháztartás 1994. évi 335 milliárd forint összegű hiányához képest az

1995. évi előirányzat 22 milliárd forint csökkentési követelményt fogalmazott meg, míg az év eleji gazdasági, pénzügyi folyamatok alapján viszont ennek a takarékossági törekvésnek a realitása - a számítások szerint - erősen kétségessé vált.« Pedig a tavalyi pótköltségvetés számítási mellékletében az 1994. évi hiány, úgymond korrekciós intézkedések nélkül volt 334 milliárd forint, azokkal együtt már csak 278 milliárd. ” Fontos adat a 170 milliárdos tétel, hiszen ennyivel akarta vágni Bokros az 1995 évi költség- vetési kiadásokat, de maga az újságíró nem könnyíti meg a „számmisztika” követhetővé tételét. Az valószínű, hogy ekkora összeg valós visszatartásával nagy előrelépés mutatkozott volna a hiány csökkentése terén. Bele is vágott a kormány a dologba, de óriási népszerűségvesztés lett az ára. Nem sikerült tartós sikerpályára állítani a nemzetgazdaságot, mivel a valódi - külgazdasági, államháztartási - okokat nem hangsúlyozták, illetve nem tudták megfelelően kezelni.

Idézzük most felsorolásszerűen a Bokros-csomag tényszerű elemeit:- Március 20-tól 8%-os vámpótlékot vezettek be az energiahordozókon kívül minden árura.- A forintot 9%-kal leértékelték, illetve bevezették a forint csúszó leértékelését (kezdetben havi 1,9%-kal). Elsősorban a leértékelés és a vámpótlék bevezetése miatt felpörgött az infláció, ezáltal jelentősen csökkent a bérek reálértéke.- Az állami szférában korlátozták a nominálbérek emelkedését (ez hatott a magánszféra béreire is.)- Megszüntették a felsőoktatás, a fogászati ellátás ingyenességét. A felsőoktatásban munkaerő-leépítési normákat határoztak meg. Szűkítették a gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét. A gyógyszerek állami támogatását csökkentették, és felemelték a nyugdíjkorhatárt.

Mindebből első olvasatra is kiderül, hogy szerkezetátalakítás nélkül, gyors vészintézkedésekről, valójában pénzbehajtásról volt szó.

III. 1994-2010. Halmy Kund: „Miénk itt a tér.”

247